Hőőőség van.. 

Ha valaki még nem vette volna észre:) Napok óta valami szomorúság telepedett rám.  De majd elmúlik..  mert egyébként minden rendben. Nyári szünet van, nagyon.. pont egy hete jutott eszembe, "Nna ennyi szünet éppen elég volt,  mars az iskolába:")) Anya, anya , anya.. ezerszer egy nap. „Ha valakitől még egyszer meghallom ma, hogy anya, azt kitagadom.. „ fenyegettem meg a népet. Ezután voltam: kend anyámasszony, Timi, hölgyem..

Büszkén és örömmel, meg minden…HURRÁ sikerültek a Húgom vizsgái! Harmadéves mentőtiszt lett a lyányból:)) Tényleg nagyon büszke vagyok rá, mert tudom milyen nehéz volt.

Egy csomó mindent el akartam mesélni régebben is, nem jutott rá időm, így majd utólag. 

Csörög a telefonom..

- …Képzeld állok a buszmegállóban, volt ott még egy barna kisfiú is. Odajött hozzám, és megkérdezte hány óra.

-          Öt óra van. - Ettől a fiú arcán szétfutott a kétségbeesés.

-          ÖÖt?? Lekéstem a ballószögi buszt! De engem várnak, most mi lesz??– kövér könycseppek gurultak a szeméből. Be kellett volna érnie, a távolsági buszhoz, ami ötkor indult. A mamája vár rá a ballószögi megállóban, most mi lesz ővele? Elveszett..  

Hihetetlen, de megsajnáltam

-          Tudod Anyukád telefonszámát?- kérdeztem a pityergőt és szerencsére tudta. Végül kiderült ez a busz indul ötkor, nem a másik. Megkönnyebbült, és én is.  Bár aztán majdnem az agyamra ment azzal, hogy háromszor is megköszönte..

Jó volt, hogy ott voltál.  Jó, hogy Te voltál ott:)