Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Pötyi, a vízigalamb 6. E-mail
2012. július 04. szerda, 05:24

 

Misurda Ábris gyötrő másnaposságát ébredése óta kínzó önvád is fokozta. „Mit tettem? Elkótyavetyéltem Bubicát!” Szervezetének szenvedését enyhítette a jéghideg sör, amit felesége tett elé, de lelki nyomorúságát inkább növelte az ital. „A tojó gazdája biztos röhög a markába!”

- A bitang! – ezt már Jázmin szomszéd jegyezte meg, Jázmin Andor, Tornamásnapos leghíresebb galambásza. – Te meg, megmondom az őszintét, te meg egy hatalmas balfácán vagy! Az a madár barátok közt is megér vagy három rongyot!

Aztán csendben, a sörét kortyolgatva nézte volt felesége még mindig karcsú, bár a szülésektől kissé megvastagodott testét. Mária elpirult. Szerette első férjét, de nagyobb volt a gyerekek utáni vágya, amit férje nem tudott neki teljesíteni. Andor nem nősült meg újra. Gyakran járt át hozzájuk, és úgy imádta Mária gyerekeit, mintha sajátjai lennének. Náluk jobban csak galambjaiért rajongott! És most galambról volt szó! Az asszony megérezte a feszültséget, és a három fiút maga előtt terelgetve kiment a lakásból. Ábris ezenközben szenvedő arccal figyelte őket. A lelke mélyén tisztelte Jázmint, amiért ilyenné nevelte asszonyát. Ármi bácsi ugrott be az agyába. „Lehetséges, hogy Andor is verte Máriát?” Nem volt ideje végiggondolni ezt a feltételezést, mert Andor hangja reccsent fel.

- Vissza kell szereznünk a madárkát!

- Hogyan?

- Bízd csak rám!

Misurda rábízta, Jázmin intézkedett.

Felültek a délutáni vonatra. A csomagtartóra feltett bőrtáskában két pár kesztyű, két maszk és néhány betörőszerszám lapult. Ábris hátizsákjában egy tágas kalitka. A hosszú úton alig szóltak egymáshoz, bele-belekortyintottak a műanyag demizsonba. Jázmin félóránként kiment a folyosóra cigarettázni, kivéve, amikor elbóbiskoltak. Idejük volt. Éjjel háromra odaértek Kalózfalvára, még úgy is, hogy egy útszakaszt kétszer kellett megtenniük. Kiskunfélegyházán Jázmin ugyanis leszállt cigarettát venni. „Vigyázz a táskámra!” – szólt Misurdának, aki ö perc elteltével izgatottan lépett a lehúzott ablakhoz. Mikor látta, hogy az egyenruhás vasutas a hóna alá szorított indítótárcsával a vonat felé közeledik, lekapta Jázmin táskáját, átfurakodott az utasokon, s lerakta a peron aszfaltjára. Gyöngyöző homlokkal ült le a kupéban, amibe közben három nénike is betelepedett. Nem tudta megmagyarázni magának, hogy ő miért nem szállt le. Éppen tehetetlennek és elesettnek érezte magát, amikor nyílt az ajtó és két sörösüveggel a kezében Jázmin lépett be. Misurda szürke arccal akaratlanul a csomagtartóra pillantott. Jázmin szeme követte a tekintetet, arca pedig a szürkeséget, ami legott vörösségbe csapott át. Vészjóslóan fordult Misurda felé. Másfél óra múlva megérkeztek Kistelekről. A félegyházi állomásfőnök e szavakkal adta vissza a táskát:

- Először azt hittük, hogy bomba van benne, mint a filmökben meg a metróban szokás. Kihívtuk a laktanyából Olajos századost, aki mögnyugtatott bennünköt. – Szétnyitotta a táskát. – Jófajta szörszámjai vannak! Eljöhetne nálunk is mögjavítani a zárakat! De minek az a két maskara?

- A gyerekeknek – lódította Jázmin –, a kesztyűk meg az asszonynak.

Izabella, a takarítónő felsóhajtott:

- Ilyem embör kéne énnéköm!

Szombat 4 óra 27 perckor Ármi bácsi dörömbölésre ébredt.

- Ébredjen kend! Tolvajt fogtunk! Kettőt is! – rikoltotta egy borízű hang. Az öreg kikecmergett az ágyából. A ház előtt az iménti hang tulajdonosa, Ináncsi Rudolf, a kalózfalvi vasúti tiszt, annak felesége, Bekecs Tóni és Bakó Paja két, ruhaszárító kötéllel megkötözött, álarcos férfit tuszkolt eléje.

- Én levettem róluk az álarcot, de visszarettentem. Tudja, hogy van ez! – A felesége irányába mutatott. – Tulajdonképpen az én Jolánkámnak köszönheti ezeket. Négy nulla-nullakor szokta kivinni a bilit a kert hátuljába, ahol csak dudva van. Hiába, hogy be van vezetve nálunk az angol véce, ő megmaradt tanyasi lyánynak! Hát, ahogy viszi, valami mozgást vesz észre. Ijedtében eldobta a bilit, aztán szaladt, szólt nekem. Én felkaptam egy durungot, oszt futás! Akkor már a Paja meg a Tóni is ott botladozott káromkodva, mert a bili őket találta el. Jót röhögtem rajtuk, de Tóni csendre intett bennünket és fülelni kezdett. Lábujjhegyen oda mentünk, ahonnan a hortyogást hallottuk, széthajtottuk a lapuleveleket meg a többi gazt, és észleltük ezt a két jómadarat. Elég az elégekhez, ártalmatlanná tettük őket. Én megismertem Pötyikét – eléje tette a hátizsákban talált kalitkát, mire Ármi bácsi szeme haraggal telt meg –, a másik meg bizonyára az, akiről tegnap beszélt, ezért, mondok, ne hívjuk ki a rendőrt, vigyük őket törvényes gazdájukhoz, mármint magához, ezekkel a gonosztevőkkel együtt.

Birincsik levette Jázmin álarcát.

- Ki a kórság vagy te?

- Kérdezze meg Ferkót!

Amikor Misurdát felismerte, Ármi bácsi arcából kiszökött a vér. Másodpercekig csak hümmögni tudott. Ugyanaz a lelkifurdalást tükrözte Ábris arca, ami az ő elsápadásának egyik összetevője volt. Tónihoz fordult, próbált természetes hangon megszólalni. Indításnak még nevetett is.

- Hát, komám, jó, hogy nem szaladtatok Bercihez, mert még ti kerültetek volna áristomba! Ez itt – megveregette Ábris vállát – a barátom! Három éve, hogy pityókásan fogadtunk, hogy el tudjuk lopni másikunk legszebb madárkáját! Utána persze visszaadjuk! Hála nektek, a barátomnak nem sikerült, ahogy tavaly nekem se, amikor azzal a Kinggel akartam megtréfálni. Igaz-e?

Misurda természetesen „emlékezett”.

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 284 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs