Miért hazudunk?

Miért jó nekünk…hogy számunkra előnyössé varázsoljunk bizonyos helyzeteket?Hogy jobb színben tüntessük föl magunkat a másik előtt,netán eltitkoljunk valamit,amit féltve őrzünk a „nyilvánosság” előtt?Hogy erősnek látszunk,vagy jobbnak,mint amilyenek vagyunk?                                           Megfigyeltétek már hogy bizonyos szituációkban ösztönösen hazudunk,hogy védjük magunkat,hogy megfelelhessünk a társadalmi normáknak?Mindenkinek van titkolnivalója,de nem lenne-e bölcsebb ezt megosztani másokkal?Hogyan várhatnánk el feltétlen bizalmat bárkitől is aki előtt titkolózunk?Félünk,hogy elítélnek minket…ok ezt elismerem .De nem lehet,hogy az igazság csak egy lépcső,amit meg kell lépnünk,hogy „feljebb” kerülhessünk az evolúciós ranglétrán?Mert a hazugság bizony elég állatias dolog: kényszeresen jobbnak,erősebbnek mutatni magunkat a külvilágnak,így érve el kedvezőbb pozíciót a „túlélésért folytatott küzdelemben”.Mi lenne,ha egy olyan világban élnénk,ahol már nem kell hazudozni,úgy is a mindenség megbecsült tagjai lehetnénk?Ezt a világot azonban csak úgy érhetnénk el ha mindenki igazmondó,toleráns és kicsit empatikusabb lenne a másikkal,ha már senki sem félne kimutatni a foga fehérjét…Ez csak vágyálom marad tudom,mert lehetetlen a mai fölfogásunkkal de szép álom Mit gondoltok?