Timinek barátsággal

Slambuc

A jó hajdúk most felkapják a fejüket. Slambuc? Mit tudják ezt a Duna-Tisza közén, amikor ott csak a lebbencs, az öreglebbencs, és a keménylebbencs járja? A nyírségiek azt kérdezik: öhöm?
Szóval ez most slambuc egy a Kiskunságba gyökerezett embertől, aki tiszteletbeli hajdú és nyírségi is!
Sorsközösséget vállalok továbbá mindenkivel, aki a receptem olvasásakor felkiált: Hiszen ez a…!
Jó lenne, ha a hozzászólásokba n szerepelnének ezek a más elnevezések!
De, ha nem, akkor is jó!

A slambuc nagyon megengedő étel.
Bográcsban, vagy lábosban pirítsunk szalonnát, a pörcöt szedjük ki, vagy hagyjuk benne! (Ha kiszedjük, úgysem tudjuk a végén a tetejére tenni, mert elfogy!) A visszamaradt zsiradékon pirítsuk meg a száraz tésztát, öntsük föl négyszeres mennyiségű vízzel, adjunk hozzá egy fej hagymát, őrölt paprikát, pritamint, paprikát, paradicsomot, fokhagymát, kis kockákra vágott krumplit, kolbászt, és mindent, amit szeretnénk!
Ha összefő, kínáljuk barátsággal!
Ha valaki másképp tudja a receptet, ne utasítsuk el a meghívást a bemutatásra!
Olyan változat is van, amikor a zsiradékban a krumplit kell megpirítani, a tésztát pedig meg kell főzni a felöntött finom lében. Azután addig kell sütni a bográcsban, míg össze nem áll egy labdává. (Amikor eszed, csak azt tudod értelmesen válaszolni, hogy öhöm.)
Ezért megengedő a slambuc, és ezért finom!

Egészségére mindenkinek! {jcomments on}