| Elcsípni a Májust (kisolga) |
 |
| Írta: Csukásné Kis Olga |
| 2012. június 03. vasárnap, 19:32 |
|
Októberben születtem. Az ősz színei, ízei, illatai lenyűgöznek. Ősszel csordultig vagyok a természettel.
De ez a varázslat valamikor elkezdődik! A rügyek duzzadása, a pici, világoszöld levélkék megjelenése, a virágszirmok kibomlása…, észrevétlenül, de megtörténik.
Évek óta próbálom elcsípni a tavaszt. A hóvirágot, az ibolyát, a nárciszt, a kicsi méhek döngicsélését. Próbálom a mínusz 5 fok és a plusz 24 fok között megtalálni a rügyfakadás pillanatát, a viharos szél és a napsütés kötött tetten érni az első légy előmerészkedését a téli rejtekéből.
Előkészületként igyekszem mindent eltüntetni, ami az elmúlt évre emlékeztet: száraz ágat, levelet, tavalyi termést. Megtisztítom a földet, és várom az új élet sarjadását.
Várok és figyelek, készülök a tettenérésre.
Aztán egyszer csak megtörténik! De már csak azt érzékelem, hogy bevégeztetett! Minden csupa zöld, virág, szín és illat.
Megtörtént hát! De mikor? Hiszen figyeltem, ott voltam, benne, a pillanatban!
Elszalasztottam volna mégis?
Talán nem. Hiszen eltűnt az arcom sápadtsága, kihajtott a halottnak hitt növény, merész kis gazok dugták ki a fejüket a földből.
Immár június van. A természet naptár nélkül is tudja, hogy elmúlt a május, hogy az új élet kialakult. A nedvek, az életerő áramlása beindult és tart mindaddig, míg be nem teljesíti a feladatát.
Ha mégsem tudtam elcsípni a májust, akkor reménykedem, hogy talán majd jövőre sikerül.
Hihetem-e, hogy megragadhatom a pillanatot?
|
