Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Rex) |
Írta: Elekes Ferenc | |||
2012. május 18. péntek, 07:35 | |||
Szép szombat este volt, eső utáni, az utcai lámpafények fürödtek még a fényes járdán, s a színházból kiözönlő nép megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy azért az élet mégis más; nincs úgy teletűzdelve véletlenekkel, mint a színdarabok. Például ma már nem valószínű, hogy történik valami különös, az ember nyugodtan hazasétál, fordul a kulcs a zárban, és holnapig semmi. Ebben az eső utáni, csöndes hangulatban történt mégis ez a véletlen, különös kutyadolog. Egy autófék nagyot sikoltott, s a földön elterült a gyönyörű farkaskutya. A tömeg köréje gyűlt, valaki megfogta a nyakán lógó szíjat, és félrehúzta a járdaszélre. - De hiszen él még! - mondta egy férfi, és tenyerébe vette a kutya fejét. A másik a lábát mozgatta, simogatta, és kutyaneveket mondott néki sorba, ami eszébe jutott, hátha magához tér. A közeli ház ablakai sorra kinyíltak, az emberek kikönyökölve figyelték az eseményt, volt, aki a harmadik emeletről is tanácsokat adott. Egyszer csak megrázta fejét a kutya, fölállt, és inogva elindult az úton. A hirtelen támadt csöndben hallani lehetett, amint a túlsó oldalon, egy telefonpózna mögül valaki szólítja a kutyát: - Rex! Hozzám! Rex!
|