Nohát túl az írásbeliken.. 

Az első írásbelik után arra gondoltam, jó akkor most elbujdosok..  kecskepásztor leszek egy lakatlan szigeten, az nekem való nyugis meló :) A tanulás még mindig nem egyszerű. Hiába, az én családom enni akar vizsga ide vagy oda, sőőt még tiszta ruhában is szeretnének járni. Amikor aztán már nem bírom elviselni a kupit, nagy hirtelenséggel elkezdek mosogatni vagy elpakolni, közben hangosan bíztatom erre a porontyaimat is. Akik vagy fejvesztve átmenekülnek Anyuhoz, vagy süketnek tettetik magukat, vagy egymást kritizálva elkezdenek segíteni.  A kert szép, nyílnak az íriszek, bimbóznak a rózsák. Sok zöldséget vetettem, szépen kikeltek. A répa olyan sűrű, mint a fű, sajnos a gaz is nő. A gyümölcsök elfagytak, még a dió is. Az idén sok paradicsomot tervezek ültetni, sok céklát, kelbimbót, tököt, uborkát..:)) Szeretnék hordós savanyúságot csinálni, a hordó már megvan. Valamelyik nap zuhogott az eső és befolyt a küszöb alatt. Én a mosógépből szedtem ki a tiszta ruhát mikor hallom, hogy Panni kiabál: - Anya, léket kaptunk!-:)

Izgalmas dolog ez a Titkok könyve, megnéztem az angol oldalt és az előadást is. Kimondani a titkokat.. egy csomót gondolkoztam a sajátomon, de semmit nem találtam. Beszélgettem róla Rózsával, aztán váratlanul titok tudója lettem. Láttam rajta milyen felszabadító érzés elmondani, ajánlom mindenkinek próbálja ki, és szabaduljon meg a titkától, akár írjon a Titkok könyvébe:) Nem mondhatod el senkinek..  mondd el hát mindenkinek! Tök jó:) {jcomments on}