Hát ez őrület..  Azt sem tudom.. ááá nem, semmit sem:)

Nálunk most nem lehet unatkozni. Pár hete üldözött a balszerencse, minden rosszul sült el. Aztán Anyuéktól hazafelé közeli kapcsolatba kerültem az anyafölddel, jól eltaknyoltam. A bokám meghúzódott, a másik lábam térde és a könyököm lila mindezt földúton.. ezen már röhögni kell:)) Ha bennszülöttek lennénk, most bedobnának a vulkánba, a kannibálok tuti nem ennének meg..  

Tegnap a kocsi bedöglött, persze a köz végén. Irány a busz. Természetesen,  amikor nekiindultam elkezdett szemerkélni a régen várt eső. De sebaj, mikor felszálltam a buszra elállt:) Ezeréve nem  buszoztam.  Érdekes dolog,mondjuk régen nem volt az.  A jegy irtó drága, nem figyeltem és a rossz végét lyukasztottam ki.. Aztán leültem a két szembenülő helyek egyikébe. Először egy kecskeszakállas fiú ült le velem szembe, aztán fékezésnél egy pedig majdnem az ölembe. A könyöke a fejemen koppant, a bocs’ helyett egy „baszd meg” csúszott ki a száján, lehet nála ugyanazt jelenti, nem reklamáltam, csak a fejem fájt. Majd egy lány ült velem szemben, szép arcú szimpatikus, mosolygós. A haja élénkvörös, az egyik oldal sokkal hosszabb, mint a másik. - Az enyém is volt egyszer ilyen -  .. húú de nem mostanában. Otthon áthajoltam a gáz fölött, nem vettem észre, hogy az egyik karika ég.  Persze, hogy lángra kapott az egyik oldal hajam, pillanat alatt történt, ijedség, büdös, féloldalas haj.. de, semmi baj nem történt – Szóval, leszálltam a buszról a végállomáson. Irány az információs pult olcsóbb jegyet venni, és felvilágosodni melyik busz megy az Irinyi útra. Sorban álltam, és mire oda jutottam, hogy megtudakoljam, hogyan jutok el a suliba, határozott bűntudatom támadt, hogy zaklatni merészelem az információs hölgyet nyilvánvaló, felesleges tudatlanságommal.  

……

- Mikor indul? – akadékoskodtam.

- Tízpercenként - Mondta szemrehányóan.  Jó-jó de melyik tíz percenként..de ezt már nem mertem megkérdezni:) Aztán amikor nem találtam honnan indul visszakényszerültem, Hozzá.

- Elnézést, honnan indul  tizennégyes busz?- szerintem nem hitt a szemének. De válaszolt:

- Onnan a végéről. – Végül összeszedtem minden megmaradt bátorságom:

- És melyik végéről?- Merthogy a dolgoknak, így a buszpályaudvarnak is, két vége van. Nem szólt, csak hitetlenkedve intett egyet a fejével jobbra. Köszöntem. Suli után összeszedtem a gyerkőceim felét, hazafelé már négyen jöttünk. Ákos aggódott, hogy rossz buszra szállok, mert ők egy megállóval előbb szálltak fel. Ezért folyton hívogatott telefonon ..alábecsül ez a gyerek, vagy nem?:))