Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Szénaillat) |
Írta: Tánczos G. Károly | |||
2012. március 04. vasárnap, 07:56 | |||
Ahol a kaszások járnak, ott rendszerint nincs lift. Ezért a kaszások nem tudhatják, milyen magasra száll a szénaillat. Ők csak a madarak magasságát tudják megsaccolni, legföntebb a repülőgépekét, mert azok olykor elsuhannak a fejük fölött. Énnekem viszont szerencsém van, mert pontosan lemérhettem, meddig ér föl a frissen kaszált széna illata. Úgy volt, hogy éppen utaztam az ég felé abban a csudálatos pléh-skatulyában, ahol az eres lábú asszony fáradtan nyomogatta a gombokat. Lehettünk úgy a hetedik emeletnél, amikor sóhajtva mondta: - Egy urat vittem le az előbb, aki valami nagyon finom cigarettát szívott, frissen kaszált széna illata volt a füstjének, ugye érzi, mert én egészen fölvidultam... Mondom, hogyne érezném, pont a frissen kaszált széna illatát érzem én is. Pedig nem éreztem. S talán ő sem érezte, csak elképzelte, úgy tűnt neki, mert nyár van, szénaillatú a levegő, s az emlékezésünk is. Már akinek vannak szénaillatú emlékei... Szóval a szénaillat magasra száll. A legfelső emeletig. Mert ott van a lift végállomása. De ha egy pilótának szénaillatú emlékei vannak, akkor a szénaillat olyan magasra száll, mint a repülő. És nincs kizárva, hogy még a Holdra is jutott egy fúvintás belőle. Kicsiny túlzással azt is mondhatnám, fölér az égig.
|