Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szuperhős Az elveszett elnök (avagy a legnagyobb szuperhős)
Az elveszett elnök (avagy a legnagyobb szuperhős) E-mail
Írta: Bakter   
2010. december 02. csütörtök, 17:05
Bakter, azaz Gyalogos története

Amikor Vincent Redbottom kilépett az ajtón, még nem sejtette, hogy ő a leghatalmasabb szuperhős a Földön. Lábain kiújult a köszvény és háromszor elesett a vegyesboltba menet. Szembejött vele egy meglepett arcú szamár, akivel alig tudták kikerülni egymást és hazafelé mindhárom tejesüvegét eltörte. A tejet a nyeszlett és szurtos, göthös macskák nyalták fel és közben kajánul vigyorogtak Vincent Redbottomra.

Mindazonáltal Vincent Redbottom volt a leghatalmasabb szuperhős a földön...
Legalább is ő ebben a hitben élt. Minden áron szeretett volna hős lenni. E szívbéli vágyát táplálták válogatott olvasmányai, fő helyen Cervantes regénye, a jó öreg Don Quijote-ról, az ő harci lováról és szamárháton poroszkáló szolgájáról, Sancho Panzáról. De nem a könyv cselekménye volt az, ami rabul ejtette, hanem a történet hőse és a saját sorsa közötti hasonlóság. Redbottom mindenáron hasonló eszményeket akart követni.
 
Otthon hű szolga várt rá is a nap bármely órájában: Norton Commander, másképpen Norti, a cirmos házimacska, aki minden gondolatát kitalálta és teljesítette. Norti egy remek, legújabb generációs házirobot volt, macskának álcázva. Úgy gondolkozott, mint a gépek: végigpróbált iszonyú sebességgel mindenféle lehetséges kombinációt, majd aprólékos mérlegelés után jutott a végeredményre. Annyiban macska volt, hogy tudott nyávogni meg dörgölőzni, de ez csak színjáték volt. Látszat.
 
Vincent hazafelé botorkált, bakancsa alatt csak úgy csikorogtak a macskakövek... 
Alig várta, hogy kedvenc karosszékébe roskadjon. Torkig volt az unalmas és nevetséges hétköznapi "kalandokkal". Nagy tettekre vágyott. Álmait karosszékében szövögette-színezgette, térdén Cervantes könyvével. Úgy döntött, Don Quijote lovagi rajongását az úrnők iránt nem fogja követni. Kár a gőzért - vélte, de a hősiesség fontosságát nem kérdőjelezte meg.  De a célokat újrafogalmazta.
 
Úgy látta, manapság valódi hősi tettet az hajthat végre, aki megóvja a katasztrófáktól az emberiséget, mert a kritikus pillanatban sikerül eltéríteni a történelem kerekét. Redbottomnak ez eddig még nem sikerült. Rendszerint “eső után köpenyeg” értesült egy-egy katasztrófáról, amikor már a hatóságok, a kormányok is tehetetlenek voltak.
 
Otthon, miközben Norti levetkőztette, s feltörölte a padlón hagyott sárnyomokat, bekapcsolta a karosszékkel szemben felállított, kandallót formázó villamos hősugárzót és jeges wiskyt nyomott a kezébe, Vincent azt fontolgatta, hogyan tehetné próbára elszántságát, hogyan csíphetne nyakon egy-egy kritikus helyzetet. Gyanította, hogy ha időutazás folytán, egy már ismert, pontosan behatárolt múltbeli katasztrófát képes lenne elérni, úgy nyert ügye lenne. Nagyot húzott az italból, s amint egy pillanatra az ablakra tekintett, a kinti homályban fekete emberke árnyéka surrant el. Káprázott volna a szeme?
 
Az ablakhoz lépett. A közeli bokrok ágai finoman, sejtelmesen inogtak. “Tartózkodik ott valaki!” - dünnyögte géphangján a háta mögött Norbi, jelezve, ő már feldolgozta az információt. A felkapcsolt bejárati lámpa fénykörében pislogva, káprázó szemmel az amerikai elnök ácsorgott! De nem ám a mostani, ama híres-nevezetes Obama, hanem egy régimódi, botra támaszkodó, megviselt öregúr, akinek megtört vonásai ismerősek voltak ugyan, de azonosítását ugyancsak Norti végezte el, lakájos pedantériával: “Franklin Delano Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok többszörös elnöke, 1882-1945.”
 
Redbottom egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy néhai történelmi figura bukkant föl a kertjében. Ha létezik időutazás hátrafelé, gondolta, akkor kell lennie előre is. Roosevelt elnököt bizonyosan a jövőbe ösztökélte a kíváncsisága... De miért épp az én kertembe? Hm...
Norti eközben a zavarban lévő, értetlenül ácsorgó, mozgássérült vendéghez sietett és betessékelte. Az ex-elnök kis fekete dobozt szorongatott az egyik kezében, amelyen nyomógombok ágaskodtak. Vincent alaposan szemügyre vette a masinériát. Az ablak előtt váratlanul ismét átsuhant a fekete árnyék, s nyomában, az ajtón át papírfecni hullott a padlóra. Norti szolgálatkészen olvasta róla:
,,Mondja hangosan, 1938 , és nyomja meg a piros gombot! Keresse Miss Eloise Smitht. Az elnököt vigye magával! Ő tudni fogja, hol van."
 
Redbottom leültette vendégét, hogy kifaggassa a történtek felől. Annyit tudott meg, hogy Roosevelt úrnak az 1938-as évben kellett volna landolnia, ő viszont rossz gombot nyomott meg, mire tévedésből itt találta magát! Most mit tegyen? Vincent fellelkesedett: itt az alkalom, hogy hősiessége virágba boruljon! Az éjszaka folyamán alaposan kipihenik magukat, s korán reggel nekivágnak az 1938-as évnek. Majd ő megmenti az időben eltévedt, nyomorék elnököt...
Egy-két pohár lélekmelegítő korty Roosevelt elnököt úgy kiütötte, hogy pár perc múlva az igazak álmát aludta a diványon. Hajnalban Norti szolgáltatta az ébresztést, kezében a gombos szerkezettel. Mindhárman szorosan összefogózva kiáltották: 1938! Ekkor Redbottom határozottan lenyomta a piros gombot.
 
A következő pillanatban egyedül találta magát egy koszos, délolasz sikátorban. Mellette Norti hevert, élettelenül. Megnézte a kapcsolószekrényét: teljesen kimerült az árramforrása. “Jól nézünk mi ki!” - füttyentett. Ráadásul Roosevelt elnök sehol. Lázasan végigkutatta a környéket, de az ex-elnök úgy tűnik, ismét eltévedt az időlabirintusban.
Redbottomnak gyors tájékozódásra volt szüksége. Keresett egy újságárust és beletemetkezett a legfrissebbnek látszó napilapba: Ezt olvasta:
 
“"Halálos repülőkatasztrófa érte az albán király esküvőjéről hazautazó újságírókat
Olasz óriásgépük sziklafalba ütközött, 20 olasz, angol, görög, német ujságíró és a római albán követ szörnyethalt.
Róma, május 1.
 
Két napja egész Olaszország feszült izgalommal és aggodalommal várta a híreket az Ala Littoria hárommotoros nagy utasszállító gépéről, amely szombaton reggel indult el Tiranából, az albán fővárosból Brindisi olasz kikötő felé. A gépnek nyoma veszett, vasárnap a déli órákig egyáltalán semmi hír sem érkezett felőle... Délután bizonyossá vált, hogy a repülőgép vagy a tengerbe zuhant, vagy más szerencsétlenség érte. Este hatalmas tömeg gyülekezett össze Rómában az albán követség épülete előtt, mert villámgyorsan elterjedt a városban a hír, hogy Safer Bey Vila, Albánia római követe, aki repülőgépen Tiranából Rómába indult, gépével együtt az Adriába zuhant.... Este 9 órakor végre megérkezett Rómába az első hivatalos jelentés: a tirana-római utasszállító gép az olasz fővárostól 120 kilométernyire fekvő Formia város mellett sziklafalba ütközött és lezuhant. Az első hírek szerint a hatalmas gépmadár felrobbant, izzé-porrá zúzódott és valamennyi utasa szörnyethalt. Az utasok valamennyien Zog király és Geraldine királyné esküvőjéről jöttek..."
 
Redbottom torka kiszáradt: íme, egy baleset, amihez ismét későn érkezett. Mit tehet ő ilyenkor, amikor már temetnek, siratnak és mindenki a gyásszal van elfoglalva? Ráadásul a Roosevelthez fűződő küldetését is elpuskázta...
Nagy csődtömegnek érezte magát. A készülék gombjait babrálta, kétségbeesetten nyomogatta és évszámokat ismételgetett. A készülék egyikre se reagált.
Redbottom nehezen tért magához az őt ért sokkok egész sorozatából. Valahogy felállt, megkereste a vasútállomást és felült az első római járatra. Talán még eléri a dísztemetést. Hátha ott történik valami váratlan fordulat...
A szuperhős, ha félénken is, újra ébredezni kezdett...
 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 453 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs