A tegnapi hónak reggelre nyoma sem maradt.

  Gyönyörűségesen süt a nap, a madarak csőre be sem áll. Ákos és Máté ma megy felvételi elbeszélgetésre, Ákos már két napja izgul, Máté magabiztosnak tűnik, így szokott ez lenni.  A nagypostán jártam Pannival, feladtam a felvételi papírokat. Újabban sorszámot kell venni, 1238. vártunk a sorunkra. Pannival beszélgettünk, egyszercsak valahonnét előkerült egy piros sapkás jelenség. Összeszedte az asztalról a papírfecniket, betette a táskájába, elégedettem morogta:” - Jó lesz a tűzre. „ és mellém ült. Nézegetett, aztán megszólalt:

-          Nem haragszol meg, ha mondok valamit?- Hmm..na ebből mi lesz, gondoltam:)

-          Nem.

-          A cigányok sokkal jobb emberek mit a magyarok. – Hurrá..

-          A főbérlő magyar, kidobálta a cuccainkat, és még nekem is jött. - semmi értelme, hogy bármit is mondjak. De Ő úgy néz ki beszélgetni akart, mappában vittem a feladandókat. Ránéz a mappámra:

-          Telenoros kártyád van? Az enyém is az, kikapcsolták mert az embör nem fizette be a számlát. Kifele kapcsolták ki.

-          Nekem az internetem Telenoros. Akkor kaptam a mappát, amikor szerződést kötöttem, és most beletettem a papírokat.

-          Internet, mit az az internet? – hogyan mondjam el neked..

-          A világháló, tele információval.

-          Világháló- mondta áhitattal, aztán rögtön:

-           A fészbúk is ott van? – ezen azért meglepődtem.

-          Ott igen. – Panni nézegette a Barbikat, én Őt, és közben a jelenséget .

-          Mit lehet ott csinálni? Az egy társkereső ugye? A menyem is ott talált társat magának. Te ott vagy a fészbúkon?  Hogy hívnak?

-          Timi vagyok, és Te?

-          Mariska, milyen Timi?

-          Somogyi.

-          Somodi vagy Somogyi? – ez mindig kérdés.

-          Somogyi.

-          Mit lehet csinálni a fészbúkon?

-          Beszélgetni, üzenni, képeket feltenni ilyenek.

-          Képeket- szólalt meg újra az áhitatos hang, - Rólam?

-          Bármiről amit lefotózol, ha lefényképeznek akkor rólad is.-  ábrándos tekintettel nézte, a sorszámhívó kijelzőt. Néha a pittyenésnél megkérdezte: most hányas, és hány van még hátra.

-          Feltennél a fészbúkra? Biztos én is találnék társat. Add meg a számod. – Panni felajánlotta egy régebbi rajzát, annak a hátára felírtam. Ő kijavította a nyolcasaimat, hogy olvasható legyen:)

-          Majd felhívlak, megbeszéljük mikor, elmegyek hozzád és felteszel.

-          Jó:) - és a mi sorszámunk következett. Megbeszéltem vele, hogy két pittyenéssel utánunk jön, és mentem az ablakhoz. A sarkon még megvígasztaltam a koldulót, hogy én örülnék a legjobban, ha tudnék adni..