Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Mesék TIZENEGY ÉJSZAKA MESÉI (Zsuzsika Könyve) A KILENCEDIK ÉJSZAKA
TIZENEGY ÉJSZAKA MESÉI (Zsuzsika Könyve) A KILENCEDIK ÉJSZAKA E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2012. február 28. kedd, 07:52

A KILENCEDIK ÉJSZAKA meséje az esztergomi utazásról

Hát az csodálatos volt!

Anya hajnalban elkezdett hányni, fájt a feje, a hideg meg, ahogyan csak tudta, rázta. Telefonáltam Maja néninek, hogy nem mentek. Nem is mentetek.

Már a buszra várva hangulat terjengett, aztán kiöblösödött. 40-en voltatok. Anya, a szomorú Katicaazért volt szomorú, mert Anya beteg, és mert nem mehettek), a jóságos Zsuzsika (vele a WC előtt közöltem a hírt, azt mondta: „Jó.”, de nemezért jóságos, hanem mert azt is mondta: „Nem az a , hogy Anya beteg!”), Maja néni (akinek, amikor telefonáltam neki, a magyarázatok egész garmadája „jutott a szájába”), én (aki kétszeresen nem mentem: nem mentem a megbeszélt „borfejtésre”, és nem mentem Esztergomba sem, pedig oda senki sem hívott), a busznak jókedvű abrakolója”, a Backstreet Boysnak mind az öt tagja. A Töviskes Téri Lányok (voltak ők is vagy öten), Hétfehérke és a Hótörpe (2-8 ), Ali baba nem hozta el a 40 rablót, önmagát sem, mert akkor már 41-en lettek volna, plusz a felsoroltak, tehát ők sem jöttek Esztergomba, Hamu bácsi kislánya viszont eljött (barna bőrű kislány, ezért így hívták: Hamubasült Pipőke), tengeri útját megszakítva jött Fa Nándor bácsi, s vele Szindbád, a tengerész, Farkas Piroska és Piros Farkas (olyannyira hasonlítottak egymásra, hogy a múltkor, amikor az egyikük Szomolyán volt, a másik Tardoson, az emberek összetévesztették őket; Piroska egyébként nem az, aki elkódorogva mesebeli farkasokkal szokott találkozni, ő még csak valóságos farkassal találkozott, azzal is véletlenül), két dundi kislány talpig padödőben, kifejezetten Katica kívánságára jött el a három tagú Hip Hop Boys. A többiek hiányoztak.

A busz még a gyülekezés előtt elindult, ugyanis Maja néni ötletére, hogy spóroljanak a költségeken és kikerüljék a fárasztó budapesti útszakaszt, hajóra szálltak: Eger-patak. Tisza, Titelnél átültek (illetve -álltak) egy dunai hajóra. (A Margit-híd alatt mégis meg kellett állniuk! Ott érte őket utol a postás, aki a két nagymama üdvözlő táviratait hozta.)

Amikor megérkeztek, az esztergomi hajóállomáson akkora volt a köd, hogy hálát adtak az égnek, hogy nem szálltak már ki Zebegénynél. Valaki megjegyezte: „A teremburáját!” Egy német turista volt, aki Kismarosnál akart kiszállni, de elaludt. Nyugtatgatták: „Kismaroson nincs is hajóállomás!”

Anyának háromszor kellett megszámolni a hiányzókat, pedig az összes többi segített neki.

Ahogy haladtak befelé a városba, a köd egyre sűrűbb lett, elhatározták, hogy átruccannak Pécsre. (Takarékossági okokból most léghajóval.) Pécsre érve hallották, hogy Esztergomban megszűnt a köd, erre visszafordultak. A hír álhírnek bizonyult, mint az is, hogy ez köd. Bizony, rájuk esteledett! Kibéreltek néhány lakosztályt egy előkelő szállodában. (A gyerekeket váró szülők a Forrás GySzK udvarán vertek sátrat, mert Marika néni nem engedte be őket. A szemfüles Maja felhívta az Agria Volánt, kérte, küldjenek egy ugyanolyan buszt, mint amilyen Esztergomba indult, ha lehet, a rendszáma is ugyanaz legyen, hátha egy-két agyasabb apuka megjegyezte azt. A busz be is állt, a biztonság kedvéért a sofőr is ugyanaz volt, mint az esztergomié. Az üres busz láttán a szülők megnyugodtak.

Reggel bementek a fürdőszobába. Hogy ott mit végeztek, nem részletezem. Az étteremben két menü között választhattak. A társaság egyik fele az A (pirítós, fekete kaviár, edami sajt, ribizli- és barackjam, tejeskávé), a másik a B menüt (pirítósabb, kaviárabb, edamibb, ribizli- és baracklekvárabb, tea) rendelt, a hiányzóknak a korai időpont ellenére töltött káposztát ajánlott a kedves pincér. (Nem fogadták el.) Ha hiszitek, ha nem, még Anya is evett.

   És most elmesélem Esztergomot, hisz – idős róka lévén – évekkel ezelőtt jártam ott. (Akkor már a harmadik alkalommal.) Az Egerben újra aggódni, istent s sofőrt káromolni kezdő szülők ideges megjegyzéseit nem közlöm, hogy ne szakítsam meg a történet szépen hömpölygő menetét. A zenét végig a Backstreet Boys szolgáltatta, mert Katica közölte: időközben megunta a Hip Hopokat, akik szégyenkezve eloldalogtak, a Pa-Dö-Dőék pedig otthon hagyták a hangszereiket. A számok angol eredetijét nem értem, nem fordítottam le, bele kell képzelni a szövegekbe az egri szülők óbégatásaival együtt.

Első útjuk természetesen a Babits-házhoz vezetett. És ez volt a baj! Háromszor voltam az érseki városban, de – röstellem – egyszer sem a Babits-házban. Kitalálhatnék undok hazugságokat, hogy láttam a híres falat, amelyre a művész látogatói felírták a nevüket. Szophoklész az Oidiposz-fordításért hálából kereste fel Babitsot, Dante a Commediáért… Nem, nem hazudok, megmondom őszintén, hogy késő délután, fáradtan nem mentek el a Babits-házhoz.

Tehát: miután éhesen, mosdatlanul, a buszon töltött éjszakától elcsigázva leténferegtek a járműről, első útjuk természetesen egy belvárosi tejivóba vezetett. Üres zsemlét ettek, rá tejeskávét ittak. Úgy jóllaktak, hogy megettek még egy zsemlét s rá megittak egy pohár vizet. Az üzlet tulajdonosa készséges volt, de mikor az utolsó vendég kiment a bárból – a férfi vagy női toalettet meglátogatva, ahol elintézték ügyes-bajos dolgaikat, és kissé rendbe szedték magukat – megcsóválta a fejét. Mondott is valamit, de azt már nem értettem.

Úgy-ahogy sorba verődtek, aztán – usgyi! – felvánszorogtak a várba. A vár falán üldögélve bámulták a Dunát, amely éppen folyt. A vállalkozó kedvűek mélabúsan követték Anyát a Bazilikába. Aztán belelendültek: egymás vállára állva lemérték a kupola magasságát. 71,5 méter jött ki, persze saccolva, mert a legfelül állónak – még ha lábujjhegyre állt és a karjait is magasba emelte – körülbelül 10 centi hiányzott a plafonig, amiért egyesek felhányták neki, amiért ő állt felülre. Mások inkább az udvar kavicsaival játszadoztak. Szóval mindenki pompásan szórakozott. A fiúk csúfolták egymást és a lányokat, verekedtek és a lányok haját cibálták. Balassi Bálint bánta már, hogy elhamarkodta a dolgot és nem lehetett közöttük.

Fél tizenegy körül elkezdett szakadni az eső. Miután eláztak, elmentek a Keresztény Múzeumba. Az idegenvezető lelkesen magyarázott, mutogatott, de a felnőttek kivételével senki sem figyelt rá. Ők is csupán illendőségből csináltak úgy, mintha érdekelné őket. (Hiába, a felnőttek már csak ilyenek! Játszani nem tudnak, csak megjátszani!) De ne túlozzak, volt azért érdeklődés! A fiúk például körülállták „A szabin nők elrablása” című festményt és szellemes megjegyzéseket fűztek hozzá. A legnagyobb sikert két kiállítási tárgy aratta: Maulbertsch "„Az utolsó vacsora” című képe és egy XVII. századi evőeszköz-készlet. Ezek előtt sokáig álltak, áhítattal, nagyokat nyelv nézték őket, amiből Anya bölcsen levonta a következtetést: éhesek. Faképnél hagyták hát az idegenvezetőt (aki tovább bolyongott a termekben, beszélt, gesztikulált munkaideje lejártáig, 17 órakor elköszönt tőlük és hazament anyukájához, mivel agglegény volt). Tegnap felélték az összes elemózsiájukat, elköltötték majd' minden pénzüket (nyalóka, Milkiway, ékköves alumínium gyűrű, dobozos Cola, rágó, képeslapok, apukának faragott szipka, anyukának mézeskalács-szív tükörrel, a testvérkének selyemcukor), most az utak széli bogyókat csipegették, kóstolgatták. A szerencsésebbeknek maradt még néhány szem Pez cukorka, ők azt majszolták. Jól teleették magukat, úgy megkopasztották Esztergom bokrait, hogy a város verebei még aznap elköltöztek Afrikába.

14 órára járt az idő, amikor asztalt bontottak. Leheveredtek a parkok padjaira, kis idő múlva jóízű hortyogás verte föl a teherautók, buszok, személykocsik, hajókürtök csendjét. Ez kapóra jött Majának: felébresztette hangos horkolása és megfújta harsonáját. Ébresztő! A gyerekek hiába követelték, hogy menjenek el a Városi Könyvtárba, a levéltárba, nem volt apelláta, indulni kellett vissza Egerbe. Fáradtak, éhesek, szomjasak, koszosak, szóval meggyötörtek voltak, ezért szomorúan vették tudomásul a majai parancsot.

A visszaút lidércnyomásos, sőt apokaliptikus volt, kár szót vesztegetni rá.

Otthon elmentek aludni.

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 214 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs