…Szabad szeretnék lenni, miközben kötődöm a korlátaimhoz!

Kicsinyes vagy!

Ezt hogy érted?

Nem nézel messzebbre!

a valamit túl közelről szemlélsz, túlságosan megnövekedik s így az egésznek csak egy aprócska részét látod, aztán azon az apró részecskén méltatlankodsz!!

Mi neked a szabadság?

Ha nem tudnám valójában mi az, azt mondanám, hogy az anyagi, érzelmi és szellemi függetlenség, de mivel tudom, hogy a szabadság a korlátaim levetkőzését jelenti, nem hivatkozhatok másra.

Akkor akarod a szabadságot vagy nem?

Hát, most hogy így konkrét megkérdezted, máris számtalan kifogást találtam, amivel húzhatom – vonhatom ezt a kérdést, az időt.

Igen szeretném, de lusta vagyok és félek is. Azzal ijesztgetem magam, hogy milyen hatalmas munka az összes korlátot elengedni, miközben tudom, hogy csak egyetlen pillanat lenne.

Talán csak meg kell magammal beszélnem, hogy akarom, és máris szabad vagyok!

Nem kell korlátként megélnem valaminek a hiányát, amiről tudom, hogy nem az!

Tehát, mit tettél eddig?

Korlátokat állítottam magam elé, hogy azt az illúziót táplálhassam, hogy nem vagyok szabad!

Akkor mi hiányzik még!

Az akarat, a szándék, az elhatározás, a szeretet, a tudatosság a hit, s végül az őszinte elkötelezettség isten, azaz önmagam felé.

Abban a tévhitben élek, ha elkötelezem magam, nem lehetek szabad, pedig pont ezzel veszítem el a szabadságot, hisz a szeretet nem elvesz, hanem ad…

Nem kéne ilyen egysíkúan gondolkoznom!

Az elkötelezettség nem korlátozást jelent. Tévedtem, amikor azt hittem, ha úgy élek, ahogy isten szeretné, akkor majd neki kell megfelelnem, holott megint csak önmagam ítéleteitől féltem.

Nem akartam változni, netán szerettem is a korlátaimat, némelyiket még ma is szeretem, de azért közben arra is rájöttem, hogy a szabadságot bár egy pillanat elérni, mégis folyamatosságot igényel, mint minden más.

Na, mit mondasz?

Tudod, hogy az ember, csak akkor hajlandó a változásra, ha már tudatosult bizonyos szinteken, mert a tudatosulás maga a változás, amikor már nem érzi kényszeresnek a dolgokat.

De ez így leírva, annyira egyszerű, míg megélni…!

Hát igen, ez a próba, a feladat része, amiért megszülettél!

Mint azt már korábban is említettem, a tapasztalásból nyert bölcsesség az egyedüli eszközöd, és a szeretet, mert a bölcsesség megtanít szeretni, helyesen szeretni, a szeretet pedig szabaddá tesz…!