Húúú hóó

  Hatalmas hó van, és nagyon hideg. Szóval nagyon tél:) Már a múltkori hóesésnél megígértem a gyerkőcöknek, hogy megyünk szánkózni a Csalánosi erdei dombhoz. Tegnap ki is gyalogoltunk, azért nem volt ám ilyen egyszerű:) A hó már akkor sem volt kicsi és csak hullt tovább. A bejárás végére, félóra alatt értünk ki, pedig az kb. száz méter..   Andris és Ákos nagyon lelkesen húzta Pannit. Kiértünk az úthoz..

- Ok, eddig. De, hogy találjuk meg a dombot?- kérdeztem

- Nem lesz nehéz,mert kiáll a földből! – mondta Andris.

Ákos mutatta az oda utat, mert Ő tud egy rövidebbet. Már itt gyanút kellett volna fognom.. Az erdészház is meglett, nagyon hosszú, nagyon havas úton mentünk végig. Mire oda értünk, majdnem másfél órai gyaloglás után, a fenének sem volt már kedve szánkózni.. Örültem,hogy leülhettem:) de a gyerkőcök nem voltak ilyen puhányak, irány fel a dombra. Panni, Ákossal együtt csúszott, aztán sírva közölte, hogy Ő aztán, soha többet az életben le nem fog csúszni sehonnan. Ezután azt néztük ahogy a  fiúk szánkóztak, és indultunk vissza. Alig vártuk már, hogy hazaérjünk, és együnk valamit, „Mindegy mi csak sok legyen”  Bebújtunk az ágyba és az orrunkig húztuk a takarót:))

001_622x467003_622x467005_467x622006_467x622012_622x467  {jcomments on}