| TIZENEGY ÉJSZAKA MESÉI (Zsuzsika Könyve) AZ ELSŐ ÉJSZAKA |
 |
| Írta: Tánczos G. Károly |
| 2012. február 01. szerda, 09:05 |
|
AZ ELSŐ ÉJSZAKA– délelőtt 10 és 11 között – jött valaki és…
-Nem is igaz! -De! -Nem is igaz, hogy hazudok! -De! -Nem is igaz, hogy hazudok neked! -De! -Nem is igaz, hogy szépeket hazudok neked! -De! Hasonlít rád. Ő is szokta mondani a tükör előtt: „Pont szép vagyok!”, s amikor leesik az ágyról, ő is így beszéli el: „Elfogyott az ágy!” Hasonlít rád kis kancsalságában is, mégse te vagy. Ő egy tündér, aki éppen 1987. október 29-én jött a világra. Amikor te. A szülőszobában megpuszilta homlokodat és ajánlotta: „Legyünk barátok, Zsuzsika!” Te beleegyeztél. „Menjünk el valahova! Hagyjuk pihenni anyukádat.” „Jó!” – mondtad és elindultatok. Azóta együtt csatangoltok keresztül-kasul a téren és az időn át. |
