Már csak egy hét és Anyu itthon

Tudom, hogy jó helyen van, de akkor is nagyon hiányzik. Amikor kicsi voltam, sok szünetet töltöttem Szolnokon, a Mamámnál.  Év közben pedig leveleket írtam. Szerettem ott lenni, Ott tanultam meg biciklizni is. Földút volt, arrafelé a rendes utat műútnak hívták. Akkoriban azt gondoltam, biztos műanyag.. A Mama tartotta hátul a biciklit, arra gondoltam: Nah most aztán megfuttatlak..:) már csak az hallottam távolodva a hátam mögött kiabálta: „ Aztán műútnál fordulj vissza!” :)) Hatalmas árkok voltak az út szélén, azok állítottak meg, sokszor megnéztem őket közelebbről:)  Jól elkanyarodtam.. Mindig szerettem a Mamánál lenni, de este mégis úgy sírtam álomba magam, csak azért mert nagyon hiányzott a családom. Tegnap jutott eszembe, miután beszéltem Anyuval telefonon, mondta, hogy haza vágyik. Jól van, a főzelék szótól is rosszul lesz, tökfőzelék szója fasírttal volt a vacsi. „ Szójjapádnak  csirke pörkölttel várjon” Anyu és a szója.. „még jó, hogy hoztam magammal kolbászt” úgyhogy éhen nem hal..:))

Milyen beszédes is néha a csönd.. Ákos és Andris hazaért,

-          Milyen napotok volt? – kérdeztem

-          Közepes- monda Ákos, Adris hallgat.

-          Mi volt a suliban? -

-          Semmi. – felelt Ákos, a sulikban 3. osztály fölött semmi szokott történni. Andris meg sem mukkan. rám sem néz. Sanda gyanú kerülgetett..

-          Milyen jegyet hoztatok?- ..

-          Nem is írtunk dolgozatot- persze Ákos nem..

-          Andris miből hoztál egyest? – rákérdeztem:) végre rám nézett.

-          Egyházi ének, de az volt beírva, hogy rendes ének lesz, én azt a cuccot vittem. Mindenki más vitte, az énekes könyvét, pedig az volt beírva éének..- természetesem mindenki más a..:))

Szeretünk barchopázni, reggel arról beszélgettünk, hogy a lyuk az mi.

-          A tárgyat meg lehet fogni, ki fogott már meg egy lyukat? {jcomments on}