Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Mesék Katica és az állatok (TEHENEK, KAKAS, de előtte szó lesz istenekről is)
Katica és az állatok (TEHENEK, KAKAS, de előtte szó lesz istenekről is) E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2012. január 25. szerda, 10:37

 

-        Kár, hogy nem csilingelnek. Igaz, Katica?

Katica előbb az ablakra nézett, a sűrű lomha hóra, aztán ügyeskedő húgára: Zsuzsi egy szívószállal szappanbuborékokat fújt a nagyszobányi világba. Nem tudta eldönteni, hogy a pelyheknek vagy az áttetsző gömböcskének kellene-e csilingelniük. Nem szeretet fölöslegesen beszélni, azért várta, hogy Zsuzsi megsürgesse a választ, vagy valami olyasmit mondjon, amiből kiderül, melyikük hangjára kíváncsi.

-        Miért nem tudok szappankockákat fújni? Azt próbálok, de mindig bekunkorodik!

-        Én is, én is hadd próbáljam meg!

Most Katica térdelt a hokedli elé. Amíg ő kísérletezett, Zsuzsi csacsogott mellette.

-        Ha sikerül sokat csinálni, építünk belőlük egy házat. Egy garzonházat. Anyának, Apának és nagyméáknak is.

-        Ők odaköltöznének?

-        Ne, akkor csak egyet csinálunk! Akkorát, hogy száz emelete lesz! Jó lesz, Katica?

-        Jó!

-        A kertben meg sok virág nyílik. Mindenki meg fogja szagolni őket az orrával. És lesz majd egy akkora fa, akác, amelyik mézet ad, hogy a ház fölött lesz a teteje. Majdnem az égig ér, és ha elromlik a lift, ejtőernyővel repülünk le meglocsolni a tövét. Kár, hogy olyan nagy házak a tévében vannak!

Katica, talán azért, hogy lepipálja, talán azért, hogy megnyugtassa húgát, így szólt.

-        Anya mesélt, amikor te már aludtál, egy nagyon magas házról. Bábel tornyának hívták.

-        Ház volt, vagy torony?

-        Biztosan ház, mert emberek építették.

-        Akkor biztosan, mert a torony csak úgy kinő a templomokból.

Katica nem cáfolta az elképzelést, és miközben egy újabb buborék kipukkadt, befejezte a mondandóját.

–        Leomlott.

–        Miért?

–        Anya azt mondta, hogy az isten megharagudott az emberekre és ő rontotta el.

–        Mint amikor Apa büntetésből elveszi a babámat?

–        Úgy.

–        Ilyen rossz bácsi az isten?

–        Anya azt mondta, hogy jó.

–        Akkor miért rontotta el azt a házat?

–        Nem tudom.

–        Isten olyan lehet, mint Apa! Néha ő is rossz! De ha ő rosszalkodik, őt ki bünteti meg?

Busz zúgott el a házuk melletti utcában.

-        Bőg a tehen.

Ezen a mondaton mindig nevetnek. Most is. Nevetésük egybeolvad az újszászi gátőr feleségének tehenüket becéző hangjával. Az asszonyt már messziről észrevették,  ahogy a gáton biciklivel közeledett hozzájuk. A nyári pusztában.

-        Hova megy a néni, Apa?

Apa válasza egyáltalán nem hasonlított semmiféle istenéhez.

-        Nem tudom. Lehet, hogy…

Ekkor bődült el az ártéren kipányvázott, a legeléstől gömbölyödő hasú, és ugyanez okból szomjas tehén, s vidáman mozgatta farkát gazdasszonya láttán. Katica – két évvel tapasztaltabb lévén – ismerte a bőgést, de Zsuzsi tágra nyitotta a szemét és a száját, ha netán csacsinak születik a fülét is hegyesre állította volna.

-        Mi volt az, Katica?

-        Bőgött a tehén.

-        Jaj, de jó! Bőg a tehen, Apa, bőg a tehen!

Hiába volt a falu széli kutyák ugatása, a madarak zsivaja, a vonat zakatolása, zúgása,  disznók röfögése, a tyúkok kotkodácsolása, a birkák bégetése, Zsuzsi egész útjukon azt mondogatta, amit most, a sötétedőben levő, meleg szobában: „Bőg a tehen!”

Bejött Anya.

-        Miért nem kapcsoljátok fel a villanyt?

A két lány a nevetéstől alig tudott válaszolni. Végül Zsuzsi vett erőt magán.

-        Mert bőg a tehen.

Anya is elnevette magát, leült a fotelba, a szappankockával bíbelődő Katica haját simogatva másik lányára mosolygott.

-        És hogyan bőg az a tehén?

Zsuzsi két kezével a szarvakat is utánozta.

-        Múú! Múúúúú!

-        Múúú! Múúú!

-        Múúúú! Múúúú!

-        Mú! Mú! Mú!

A negyedik hang Apáé volt, aki ezen üdvözlés után közéjük ült.

-        Hű, de hideg a kezed!

-        Mint azé, aki kintről jött.

-        A fecskék meleget szoktak hozni, igaz, Katica.

Katica nem akarta, hogy valakinek eszébe jusson a szamár-kaland, inkább nem hallotta meg Zsuzsit.

-        Tetszett a múgatásunk, Apa!

-        Állati jó volt. Az előszobában azt hittem, hogy egy csorda kéredzkedett be melegedni!

-        Mondjál nekem egy mesét a tehénről és… és – kinézett az ablakon –, és a hóról!

-        Nekem is! – kérte Zsuzsika.

-        Nekem is! – Mosolygott Anya.

-        Nekünk is! – jöttek be a Nagymamák.

Apa csak magában jegyezte meg: „Mi ez? A dámák lázadása karácsonykor?” Nem mert tiltakozni, elkezdte.

-        Volt egyszer egy…

-        Nincsen címe?

-        A… A kis tehén…

-        Az a boci! Igaz, Katica?

-        A boci és a zebra. – Apa odasúgta Anyának: „Vagy ami sikerül!” –  Volt egyszer egy boci…

-        És egy zebra!

-        Így nem lehet alkotni!

-        Ne szólj bele, kislányom! Látod, szegény apád mennyire szeretné elmondani!

-        Majd a végén elmondhatod a véleményedet!

-        Vagy megkérdezheted a kezelőorvosodat, gyógyszerészedet!

-        Katica, miért szólsz bele?

 

(Folytatása köv. majd egyszer.)

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 418 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs