Nálunk az osztályban csupa olyan ember van, aki szeret enni. Gyakran főzünk, és eszünk szóban. Legutóbb kocsonya készült:)

-A kocsonyát egyszerű elkészíteni, veszel a piacon disznókörmöt, csülköt, és odateszed főni a teraszon. Dobok bele két fej vöröshagymát és erős paprikát, de olyan igazán erőset. Nem olyat ám, ami csak lehet, hogy egy kicsit csípett..- és fejben már főzött :)

-  Vöröset?? Én csak jó sok fokhagymával szoktam, még sosem tettem bele vöröshagymát..- kezdett főzni Ő is..

- Hát persze, mehet bele a fokhagyma! Én már főztem magunknak répával , úgy is jó volt.. Aztán ha kész, hagyd a fazékban kihűlni, feljön a tetejére a zsír, leszeded, újra melegíted, és aztán teszed tányérokba, így nem lesz zsíros.

- Én disznófülből, és bőrből főzöm, úgy nem lesz zsíros - tette oda a kocsonyát főni a harmadik:)

- Áááá dehogyis kell leszedni a zsírját! A tányérban is feljön a tetejére, friss ropogós kenyérre kenni, és hmmm..  hát az a legfinomabb része!- nála már el is készült:)

- Lipóti kenyérrel kell enni, a nagyobb fajtából kell megvenni egy negyedet. A kisebbik gyorskelesztésű. A nagy kerek, az a jó. Elegendő só kell a kocsonyába, figyelni kell, mert ahogy hűl egyre kevésbé érződik a só íze. A sótlan ételre nincs is mentség. - Nála is kész.

- És a szemes bors?

- Aaz is kell egy jó nagy marékkal, és babérlevél!- és már dobta is:)

- Tényleg még azt is!- és a gondolatban főzőtt kocsonya tökéletes lett..

Nincs is nagyon mit hozzá tenni. Sokáig és jó lassan főzni, a sót már az elején beletenni.  Jó étvágyat:)