Élt egyszer két madár:

Az egyiket  Petinek hívták aki egy kisfiú háziállataként éldegélt,a másikat Csiripnek,aki verébként szabadon tengette napjait.

Már jól ismerték egymást,mivel Csirip mindig annak a fának a tetején majszolt  magvakat aminek egyik ágára akasztották Petit kalitkástul.

Peti nem volt elégedett a sorával,mert bár volt mindig állandó élelme,és vize,de mégiscsak egy kis kalickában kellett tengetnie mindennapjait…Vágyott a szabadságra…Nagy területeket akart berepülni,akárcsak Csirip!

Csirip szintén nem volt elégedett sorsával,Mert bár szabadon repült mint a madár,bizony élelemből már nem jutott neki sok,ráadásul azért a kevésért is meg kellet küzdenie fajtársaival…

Peti irigyelte Csirip szabadságát,Csirip pedig Peti ellátottságát.

Mivel szinte mindennap találkoztak megbeszélték gondjaikat…Arra jutottak,jobb lenne szerepet cserélni… mintázatuk is hasonló volt,így Peti gazdijának sem tűnt volna föl… szóval már csak a ketrec rácsai álltak útjukba.

Egyik nap aztán Peti gazdija élelmet vitt kis kedvencének, aki miután kinyílt a kiskapu azonnal át is repült rajta!A kisfiú kergette egy darabig,de szem elől vesztette…Ez idő alatt Csirip berepült a ketrecbe. Mire a kisfiú visszatért már ő volt a rácsok mögött és vígan lakmározott .Peti is elérte amire vágyott szabadon szállhatott amerre csak a szeme látott!

Aztán teltek-múltak a hetek és egyre hidegebb lett…

Petinek egyre kevesebb élelem jutott,Csiripet pedig bevitték a házba, ahol nem láthatta az eget…

Peti egyre jobban sajnálta, hogy odaadta „életét” Csiripnek… Éhezett. És egy csöndes téli reggelen társai holtan találták egy nagy kupac hóban…

Csirip is sajnálta Petinek odadobott szabadságát…már az ételt sem kívánta,nem is evett többé,ezért hát rá sem várt más sors mint kis barátjára…

Sok ember is más ember életét kívánja élni!Ne ess bele ebbe a hibába mindnyájunk életében vannak jó és rossz dolgok.