Ki meri állítani, hogy a matematika csak papíron létezik?

Az ember gyanútlanul bemegy a zöldségeshez paradicsomot vásárolni a heti rendes lecsójához. Ha már ott van, körülnéz, és mit lát? Egy láda zöld gyönyörűséget! Hirtelen átfut az agyán, hogy nem lehet, hogy mégis előbb az alternatív kiállításra ment, és nem a zöldségeshez? De nem, hiszen többi dolog a megszokott rendben vár a sorsára. A káposzta, az uborka, a szilva, a sárgarépa a növények nyugalmával reméli sorsának beteljesülését.

Az ember végzi a rutint, megméreti a paradicsomát, de az a zöld nem hagyja nyugodni. Oda kell fordulni és meg kell nézni alaposan! Pagoda karfiol – kapja a felvilágosítást az eladótól. És valóban, a kicsi rózsák kínai pagodát formáznak!

Az ember rádöbben, hogy mégsem kiállító teremben van, hanem a zöldségesnél. Szépséges tárgyából kiválasztja a mind közül is a legszebb példányt, leméreti, kifizeti, és már viszi is! Mondják, nagyon finom.

Az ember nem gondol az evésre, ha szépet lát. Otthon méltó helyet keres a pagodájának, olyat, ahol jártában-keltében szemmel tarthatja. Szemmel is tarja, de előbb tüzetesen megvizsgálja. Csodálatos geometriákat lát benne. A befoglaló idom egy kúp és egy csonka kúp közös alapkörrel. És a rózsák! Spirális elrendezésben, a Fibonacci-sorozatot reprezentálva tömörülnek egymás mellett. A fraktálgeometria csodája! Le kell fényképezni!

Az ember csak reméli, hogy ez az élő matematikai példatár majd másokat is lelkesedéssel tölt el!

Szomorú végként is lehetne értelmezni a befejezést. De nincs ok a szomorúságra!

Az ember végül, miután egy teljes napig gyönyörködött, és részletes elemzés alá vette a pagoda karfiolját, szépen egészben megpárolta, és elfogyasztotta a családjával az ebédhez.

Az íze is csodás volt! Kell ennél több bizonyítás?