Vége a szünetnek

Gyorsan elszaladt, mint mindig. Most olyan csend van itthon, mindenki dolgozik, vagy tanul. Reggel Pannival logopédusnál voltunk, nagyon szereti, úgy sziszeg már, hogy bármelyik kígyó megirigyelné. Nemrég „Érdekes fizika” kiállításon voltunk, egyszerű érdekes kísérletek.. Andris valamelyik nap kérdezte:

-          Anya, kinek a képét láttuk múltkor dominóból?

-          Einstein.

-          Milyen Einstein?- kérdezte.

-          Albert.

-          Miről is volt híres? – faggatott tovább

-          Relativitáselmélet, ilyesmi..

-          Szerinted, hogy ment neki a nyelvtan? – ajjaj:)

Minden kezd visszaállni a megszokott kerékvágásba. Mikor Anyu beteg lett, sok minden változott, felmerült az, hogy milyen keveset vagyunk együtt, ezen változtatni kéne, milyen más lesz a nézőpont, amikor eszébe jut valakinek, hogy az időnk véges. Anyu egyre jobban van, és a dolgok visszaállnak lassan, azon gondolkodtam, hogy ez rendben van – e így, hogy semmi nem változik, a rossz, és a jó gondolat is elfelejtődik. Aztán találkoztam az boltban az Unoka húgommal  Zsuzsival, meséltem már róla. 15 éves, tavaly ilyentájt kiderült, hogy áttétes rákbeteg. A kemoterápia alatt megjárta a poklot, de ma már jól van.  Nah, szóval, jött szembe, élénk rózsaszín smink, orrpiercing, érdekes haj, fülig vigyor:) pont olyan, mint egy tizenötéves. Jó látni, nagyon jó. Aztán bent a boltban beszélgettem az Anyukájával, Zsuzsinak nagyon nagy problémája van.. a kemo után kihullott a hosszú szőke haja, barna és göndör nőtt helyette, így most órákat tölt a tükör előtt azzal, hogy ez ne látszódjon. Hallgatni is jó volt, ezt az új, igazán súlyos problémát:)  Aztán eszembe jutott, hogy milyen jó is, a rendes kerékvágásban:)

A nyáron olvastam egy könyvet, sokmindenről szólt. Többek közt arról is, hogy az ember ha felnőtt, nyugodt lélekkel tud arragondolni, hogy a szülei meghalnak. Néha eszembe jut. Én is tudom, de nem vagyok képes nyugodt lélekkel gondolni rá..lehet nem vagyok fenőtt, vagy csak hülyeségeket olvasok:) Korról beszélni szerintem egyébként is csak élettanilag lehet, pont annyira vagyok néha fiatal, néha meg nagyon öreg mint amennyire néha felnőtt, néha pedig gyerek.

Múlt vasárnap elindultunk Tompára, a temetőbe, Mamám sírjához. Halas után defekt, semmi gond, de aztán kiderült, hogy a pótkerék is lapos. Az országút szélén, kisváros mellett, vasárnap délután, gumis? A határhoz közel jó nagy a forgalom, ezért a gyerkőcökkel átvonultam az árkon, a hereföld szélére. Apa pedig felhívta Keresztaput. Lassan lement a nap, de legalább láttuk a naplementét. Valaki megjegyezte, hogy a napkeltét már nem itt szeretné látni:) Aztán Tescóban vettek valami spray-t aminek hála, elmentünk Keresztapuékhoz és jól megettünk mindent amit elénk raktak:) ki tudja mikor érünk haza..

Húú.. mennyi, és még tudnám folytatni. Úgylátszik szómenésem van:))

245_499x666262_666x499263_666x499266_666x499281_666x499290_666x499293_666x499296_666x499panni_499x666  {jcomments on}