Voltam egyszer én.Szerettem mezítláb sétálni.Éreztem a fű és a homok érintését a talpamon.

Naponta több kilómétert gyalogoltam,hogy elérjem azt a tisztást,ahol a pihenőidőmet akartam tölteni...

Szerettem ott lenni.ott minden olyan szép,tiszta,üde...és az enyém.

Aztán egy nap elhaladt mellettem egy ember,aki cipőt hordott...Sokkal gyorsabban haladt mint én,mert a talpát nem törték az út viszontagságai.

Elhatároztam,hogy veszek én is egy cipőt!Több heti spórolás és lemondás árán meg tudtam venni a cipőt.

Nagyon boldog voltam mert most már én is gyorsabban oda tudtam érni a "helyemre".

Egy nap azomban jött egy kerékpáros ember,és megelőzött...sokkal gyorsabb volt mint én,és így sokkal több időt el tudott tölteni a "helyén".Megirigyeltem...Több napig kuporgattam megint...közben eluralkodott rajtam az önsajnálat...hogyhogy nekem ennyit kell küzdenem ezért a bicikliért?Ő biztosan könnyebben megkapta...Végülis megvettem a bringát!

Boldogan,büszkén ültem a nyergében,és ő minden eddiginél gyorsabban szállított a helyemre...

Minden szép volt,amíg egy napon meg nem előzött egy motoros fickó...

Mert olyan gyorsasággal ment azzal a géppel amilyennel én sohasem közlekedhettem volna a biciklimmel...Sokkal több időt eltölthetett a "helyén"mint én!Ez nem igazság,nekem is kell egy motor!

Hát nekiláttam az önsanyargató gyűjtögetéshez...

Hetek teltek el mire meg tudtam venni a MOTORBICIKLIT!De úgy éreztem minden szenvedéssel eltöltött nap megérte...Végre én is száguldhattam a helyem felé,ahol boldog lehettem...

Végül aztán megérkezett ő...az autós ember...Mint a szél úgy suhant el mellettem...ÉS SOKKAL HAMARABB ODAÉRT A "HELYÉRE"!!!!

Ez nem lehet-ez nem lehet,nekem is kell autó! hajtogattam...majd belelkezdtem a több évig tartó gyüjtögetésbe.

Végre-valahára meglett az autó,mentem is vele mint a szél,csak már azt nem tudtam,mi a cél?!

Mert a vágyam mindeközben nem az álmom volt,hanem a hozzá vezető út,így szegény álmom feledésbe merűlt.