Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Véletlen) |
Írta: Elekes Ferenc | |||
2011. október 17. hétfő, 20:16 | |||
Egyre bizonyosabb, hogy azok az apró, bolondos dolgok, amiket a véletlen játékának szoktunk nevezni, sokkal bonyolultabb és jelentőségteljesebb történések, mintsem gondoljuk.Nagyot kacagtam magamban például azon, hogy egy szórakozott ember bejött a kávézóba, s fejjel nekiment a fogasnak. Azért mulattam rajta, mert nyomban a fogasra nézett, vizsgálta, hogyan is történhetett az eset, ahelyett, hogy a fejét tapogatta volna. De emlékszem sok futballistára, akik ha földbe rúgtak, szintén visszanéztek, úgy tettek, mintha valamit keresnének, mondjuk, egy kilométerkövet, amely most dugta ki a fejét az évszázadok sötétjéből. Eszükbe sem jutott a lábukat hibáztatni. Az az érzésem, hogy a véletlen nem azért rendezi meg az ilyesmiket, hogy csak kacagjunk egyet, hanem éppen a tanulságért. Mert nyilvánvalóan nem lehet hibás a fogas, ha fejjel nekimegyünk, s a föld sem, ha labda helyett belerúgunk. A véletlen sokszor nagyon jól tudja, milyen példát válasszon a mi okulásunkra. Persze, jókat nevetni sokkal könnyebb, mint tanulni belőlük. Amikor erre rájöttem, jól megnéztem magam.
|