| A párhuzamosok a végtelenben metszik egymást |
 |
| Írta: Csukásné Kis Olga |
| 2011. október 14. péntek, 20:44 |
|
Egyszer egy ember azt hallotta, hogy a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást.
Kíváncsivá vált. Elindult, hogy megkeresse azt a pontot, ahol a párhuzamosok találkoznak.
Úgy látta, nincs is olyan messze, s csak ment, hogy elérje a metszéspontot. Közben nem
nézett semerre. Nem látta az útjába kerülő kankalint, a lepkéket, nem érezte a levegő
illatát, a föld szagát, nem vette észre, ki van vele, és ki megy el mellette. Csak ment, mert
egyetlen célt látott maga előtt, hogy elérje azt a pontot. Ám egyszer elfáradt és megállt egy
pillanatra, véletlenül hátra nézett és döbbenten látta, hogy a távolban a párhuzamosok mintha
találkoznának.
Közelebbre tekintett és meglátta a lepkéket, a kankalint, megérezte a levegő illatát, a föld
szagát, és észre vette, hogy ki megy el mellette, és ki van vele.
|
