| Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Idő) |
 |
| 2011. szeptember 30. péntek, 07:05 | |||
|
Nagyon figyelem mostanában a tavaszokat, erősen érzem a nedvek feszülését a fákban, füvekben, pontosan számon tartom a levelek növését, felhők járását, előre tudom, mikor mi virágzik, számítgatom, olyan-e a hőmérséklet, mint a sokévi átlag, fontosnak tartom, mikor dörren meg először az ég, mikor érkeznek a kényestestű madarak, szóval egészen érzem azt a nagy világbizsergést, amitől torkukat köszörülik a rigók, libegősebben járnak a karcsú lányok, amitől mindenki vár valamit, aki élni akar.
Csak most döbbent belém, hogy ez a nagy számon tartás, ez a nagy tavasz-érzékelés az öregedés jele.
Kellemes, de mégis furcsa változások hordozzák ilyenkor már az ember hangulatát, minden rügymoccanásnak hatalmas jelentősége van, s egy korai mennydörgésből jóslatok születnek.
Az igazán fiatalok nem így érzékelik, nem így élik át a tavaszt, a nekirugaszkodás örök évszakát, talán észre sem veszik, oly természetes, annyira vele nőnek, vele bomlanak ki, annyira szándékaikhoz szabott, terveikhez igazodó e pezsdülő időszak.
Bizony, az idő múlását kezdtem érezni már tavasz-figyelő utaimon.
Ilyenkor kellene új lobogásokhoz igazodni, akkor is, ha már kevés hajunkat borzolja a szél.
|
