| Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Komló) |
 |
| 2011. szeptember 29. csütörtök, 10:15 | |||
|
Nem hiszek a nyugalmat adó tudományban.
Ezért bosszant azoknak a nyugalma, akik elvégezték az iskolákat, s úgy sétálnak a világban, mint utas a végállomáson. Füvek, fák, virágok nevét latinul tudják, de nem gondolkoztak például azon, vajon miért csavarodik mindig jobbra a karóra kúszó szőlő, és balra a komló.
Lehet, meg se látták. Vagy nem látták meg eléggé. Talán nem vették észre, hogy van ebben valami nagy következetesség. Hogy a természet meg tudja különböztetni a jobbot a baltól.
Hogy törvényszerű a világ.
Én nem hiszek a nyugalmat adó tudományban. Nyugalmat annak ad csupán, aki nem műveli. Vagy annak, aki már mindenét neki adta. De az már nem is él. Ezért bosszantanak, akik vélt tudományuk árnyékában heverésznek, vagy birkák nyugalmával sétálnak közöttünk.
Nézzétek meg a tudomány igazi embereit, milyen sietős a dolguk, mennyit keresik a törvényt az anyagban, a lehetőséget az emberi viszonyokban.
A komló kész van. Meg tudja különböztetni a balt a jobbtól.
A világ nincs kész.
Az ember sincs.
Nem mindig tudja megkülönböztetni a jót a rossztól.
|
