Karcsi bácsi szakképzett szaktanácsadóként stabilizálta helyzetét. Továbbra is a tekepálya alagsorában lakott, bár megengedhetett volna magának kényelmesebb fészket is. Komfortját  apró szobájának parkettázásával javította. A parkettát saját maga rakta le a szoba egyik sarkába, olyan szakértelemmel, hogy a csomagolást meg sem kellett bontania. Nosztalgiából továbbra is dobozban aludt, de nem akármilyenben. A helyi dobozgyárban saját tervei alapján, saját méretére, egyedi gyártásban, a legjobb minőségű kartonból készítették az alkalmatosságot. Karcsi bácsi nagyon büszke volt a beépített elektromos lábmelegítőre. A fekhely egy királyi baldahinos ágy kényelmével vetekedett.

 Nehezen dolgozta fel a hírt, hogy Csókia város országos napilapokban jelentette meg pályázati anyagát a hajléktalan státusz betöltésére. A képviselő testület döntött így, mert véleményük szerint Karcsi bácsi olyan magasra helyezte a mércét, hogy a megfelelő utód kiválasztása nagy körültekintést igényel. Karcsi bácsi akcióba lendült. Közvetlenül Tókiába érkezése után több napot és éjszakát töltött egy tókiai születésű fiatalemberrel a város utcáin, parkjaiban, padjain. Megfelelő utódot látott benne, aki tovább öregbítheti a hajléktalanok hírnevét, és ősz fejére sem hoz szégyent. Pengének –így hívják a fiatalembert-, tetszett az ötlet. Rögtön nekifogtak a pályázati anyag elkészítésének, szerencsére nem volt szükség idegen nyelv ismeretére. Szakmai önéletrajzot írtak. Részletesen taglalták a legkorszerűbb kukázási, üvegezési technikákat és a kultúrált koldulás módszereit. Kisebbfajta illemkódexet készítettek az ingyenkonyhákon és hajléktalan szállókon elvárt viselkedéshez. Többek között kitértek az éjszakai búvóhelyek felkutatásának és higéniájának kérdésére is. Végezetül Karcsi bácsi szívhez szóló ajánlását mellékelték, aminek- mint később kiderült-, döntő szerepe volt a pályázat pozitív elbírálásában. A kijelölt bizottság egy személyes meghallgatás után Pengének ítélte a státuszt, amit az óta be is töltött.

Karcsi bácsi elfoglalt ember lett. Pistáék szerződésében külön fejezet foglalkozott a család

Tókiában beiskolázott kajófa csemetéinek lelki gondozásával, ami a kamaszkorú ifjak estében nem is bizonyult egyszerű feladatnak. Esténként ősi kajófa történeteket olvasott fel, polimibri dallamokat dudorászott megnyugtatásukra. Az iskola nagy szakértelemmel és műgonddal végezte a vadhajtások nyesegetését, de egy-egy csemeténél ez a beavatkozás különböző lelki problémákat hozott a felszínre. Egyébként a csemeték szépen haladtak a fotoszintézis, az általános botanika, az ornitológia, a vízháztartástan és az egyéb tantárgyak elsajátításában. Tornaórákon különösen törzshajlításból jeleskedtek. 

Jól alakultak Karcsi bácsi ügyei a Nekahiban is. Elmélyült barátságuk Tihamérral. A hivatalban nem volt túl sok dolga, a polimibri osztályon dolgozott, ahol mindenkinek meglehetősen nagy volt a mozgástere. Szerencsére Gongl Fajansznak is -aki az ismert módon a támogatások ügyében folyton úton volt-, így ritkán futottak össze, mert ezek a szituációk kellemetlenül érintették Karcsi bácsit. Fajansz riválist látott benne, fölényét elsősorban csókiai tapasztalataival igyekezett biztosítani. A kutatások nagy szabadságfokát a meglehetősen csekély ismeretek indokolták. Bőlé Tarantella minden eredményt politikai céljaira is fölhasznált, szavazatokat remélt az ősi kajóf madárral kapcsolatos kutatási eredményektől, melyek elsősorban a nemzeti érzületűek szívét dobogtatták meg. Ilyen esemény volt Gongl uram beszámolója a nemzeti színű polimibri kakas felbukkanásáról.

Tervbe is vették egy polimibri szobor felállítását az intézet udvarán.

 A Pista gyerekkel elvégezték a csókiai lemezfelvétel utómunkálatait. Belefogtak egy videoklip elkészítésébe is, aminek a vázát a polimibri röpködés főpróbáján vették fel. A legnagyobb titoktartás mellett Karcsi bácsi újra felöltötte jelmezét és tókiai helyszíneken is forgattakk pár jelenetet. Mindenesetre ettől a szereptől az idős a közeljövőben szeretett volna megszabadulni, ezért gyakran hozta szóba Pista előtt Penge barátját. A klipet és a lemezt karácsonyra tervezték piacra dobni. A forgatásról egyébként bővebben is szó lesz, mert annak kapcsán ismerkedett meg a Pista gyerek Dulinka Fulinkával.

Közben az  „utcai pujadratta” rendszeresen jelentkezett adásával. Nagy sikere volt, egy kikötői történtetnek, melynek Karcsi bácsi részese volt:

„Délutáni teámat fogyasztottam a „Füst és Ózonlyuk” nevű kisvendéglőben. (Megjegyzem, Karcsi bácsi talán gyermekkorában teázott utoljára, de az imázs érdekében jobbnak látta, ha így fogalmaz. Pechjére az adás után több meghívást is kapott ötórai teára.) Régi barátom a Csapos és Főpincér (-nem tévedés, valóban hosszú éveket hajóztak együtt, de ez egy másik történet-,) megkért, hogy zárás után kísérjem le a tengerpartra. Meglepődtem, mert a barátom sok éve a a tengerpart közelében sem járt, nyomós oka lehetett szándékának. Természetesen igent mondtam. Késő este érkeztünk a helyszínre, egy nagyon kedves öbölbe. Itt közölte velem, hogy tegnap a Jó Fejjel álmodott. Jó Fej egy különös lábasfejű lény, aki gyakran követte hajónkat tengeri útjaink során. Jó Lábaknak is nevezhettük volna, mert a fején kívül csak lábai voltak, de abból nagyon sok. Különféle mutatványokkal kápráztatott el bennünket. Jutalmul puja gumókat dobáltunk neki a vízbe, mert azt nagyon szerette. Csapos barátunk most is hozott egy zsákkal. Jó Fej nagyon jó fej volt, mert cserébe halakat dobált a fedélzetre, de csak abban az esetben, ha a gumókat Csapos és Főpincér barátunk szórta a vízbe, akit akkor természetesen nem így hívtak. Ebből arra következtettünk, hogy a két különös lényt különös kapcsolat köti össze. Erről ezen az estén is megbizonyosodtam, mert Jó Fej hatalmas fricskák közepette felénk tartott. A telihold fényében rendkívüli bemutatóban volt részünk. Jó Fej számtalan lába segítségével a víz fölé emelkedett, és a műkorcsolyázók kűrjére emlékeztető produkcióval szolgált. Két-, három-, sőt négyfordulatos ugrásokkal szórakoztatott bennünket. Bámulatosak voltak a lépéskombinációi. A kűr végeztével Csapos barátunk a vízbe dobálta a zsák puja gumót. Erre Jó Fej halakat és különböző tengeri herkentyűket dobált lábainkhoz. Ekkor a műúszókhoz hasonló mutatványt láthattunk, ami inkább egy komplett csapat bemutatójára emlékeztetett a sok láb miatt. A szinkron tökéletes volt. Jó Fej még egy csipeszt is rakott az orrára, így legalább megállapíthattuk, hogy van orra vagy valami olyasmi. Arra gondoltunk, hogy a tengerben is van már TV adás, mert honnan a csudából szedte volna össze ezt a tudományt egyébként. Körülbelül egy órán keresztül élveztük Jó Fej társaságát, aki újabb fricskák közepette távozott.”

 A következő estéken sok tókiai polgár látogatta meg a kis öblöt. Több mázsa puja gumót dobáltak a vízbe, de Jó Fej nem bukkant föl újra.

Karcsi bácsi nem tagadta meg önmagát, mert heti egy alkalommal társadalmi munkában hajléktalan fiataloknak tartott előadást. Különböző fogásokra (lejmolás, csikkgyüjtés, kukázás, fekvőhely készítése karton dobozból, segélyek igénylése, potyázás a vonaton stb..) tanítgatta a fiatal feltörekvő nemzedéket, melyeket az utcai túlélésben eredménnyel alkalmaztak is tanítványai.

Karcsi bácsi élete fölpörgött. Már fontolóra vette egy titkárnő alkalmazását. Nagy hibát követett el, amikor tervét Másenkának előadta. Másenkát a gondolat is féltékennyé tette. Karcsi bácsi engesztelésül egy wellness hétvégével lepte meg. A jövő héten utaznak.