Kocsmai miniatűrök 4. (Nevek) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2011. augusztus 04. csütörtök, 06:27 |
Bemutattak egy rokonszenvesen mosolygó cigány srácnak. Idősebb lévén én mondtam meg a
teljes nevemet, ő lezseren csak ennyit:”Dolfi vagyok”. Kezet fogtunk. Sokáig tartott, mire rábírtam,
hogy tegezzen. („Tudja… tudod, a mi családunkban ez nem volt szokás!”) Megittuk a pertut. Egy
bizonyos idő után mertem feltenni a kérdést” „Nem volt, nincs problémád a neveddel? A náci
Hitlert meg Eichmannt hívták Adolfnak!” Felnevetett. „Fényes Adolfról még nem hallottál? Ő nem
volt nemzetiszocialista, és ő is magyar volt! Sőt…” (Az is szónak nyomatékot adott.) Persze, hogy
ismertem Fényes Adolfot, de nem ezt tartottam fontosnak: „Hogyan lettél Adolf?” „Hogyan? Hát
apámról. Ő is az. Tudja… tudod, mi nagyon hagyományőrző család vagyunk.”
Van e kocsmában egy másik ember. Az édesanyja magyar volt, az édesapja cigány. Öreg már, rokkant
is, de ő a megtestesült életöröm. Ignácnak hívják. (Nácinak becézzük!)
|