Alakulnak a dolgok

  Emlékszem amikor Pityu és Gergő kicsi volt, akkor is volt egy időszak, hogy napjában ezerszer hallottam:

- Anya, szólj rá! – aztán meg:

- Ő kezdte!-  Ez fárasztó tud lenni:) De aztán a fiaim megértették, hogy kénytelenek lesznek megegyezésre jutni egymással.. Most Panni kezdte el, tegnap mondtam neki, hogy beszélje meg Andrissal a dolgot, mert én nem akarok beleszólni, egyébként is nem leszek mindig ott, hogy mindenkire rászóljak. Erre a lányom odamegy a bátyjához:

- Én ülök itt , és kész. - kezdésnek..:)

Andrissal szedtük össze a barackot. Közben külön válogatjuk a lekvárba és a cefrébe valót. Eljátszotta, hogyan örülnek a szép barackok, akik a lekvár csoportba kerülnek:

-Juhujj, szép vagyok! De jó, mindig is lekvár akartam lenni..- a kezébe került egy kevésbé tökéletes példány.

- Anya, szerinted szomorú az a barack, amelyik a cefrébe kerül?

- Nem tudom.

- Szerintem nem, mert van aki sokkal jobban szereti a barackpálinkát, mint a lekvárt!- ezután boldogan ugráltak a barackok a cefrének valóba is:)

{jcomments on}