Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Szabadegyetem TED Csíkszentmihályi Mihály a flow-ról (az előadás szövege)
Csíkszentmihályi Mihály a flow-ról (az előadás szövege) E-mail
2011. június 23. csütörtök, 15:47

Fordította: Tánczos Éva

 
Európában nőttem fel, és a II. világháború héttől tíz éves koromig tartott. Megfigyeltem, hogy a néhány meglévő felnőtt ismerőseim közül milyen kevesen vészelték át a háború viszontagságait, és milyen kevesen voltak képesek közülük normális, elégedett, és boldog életet élni, a munkájuk, az otthonuk, a biztonságuk elvesztése után, melyet megsemmisített a háború. Így elkezdtem az iránt érdeklődni, meg szerettem volna érteni, hogy mitől válik egy élet érdemessé arra, hogy megéljük? Megpróbáltam. Gyerekként, tinédzserként filozófiát olvastam, és művészettel, vallással foglalkoztam, és más utakat is megjártam, csak hogy választ találjak erre a kérdésre. Végül véletlenül belebotlottam a pszichológiába.
 
Egy svájci síközpontban voltam, egy garas nélkül de szórakozni akartam, mert a hó elolvadt. Nem volt pénzem mozira, de találtam egy, olvastam az újságban, hogy lesz egy előadás Zurich központjában, és az előadó repülő csészealjakról fog beszélni. Én meg arra gondoltam, hogy ha már nem tudok moziba menni, legalább ingyen meghallgatom a csészealjakat. A férfi, aki azon az estén az előadást tartotta, nagyon érdekes volt. Ahelyett, hogy kis zöld emberekről beszélt volna, az európai emberek lelkéről beszélt, hogy mennyire traumatizálta őket a háború és ennek hatására repülő csészealjakat vetítettek ki az égre, mint ahogyan az ősi Hindu vallásban is mandalákat vetítettek ki az égre, hogy így próbálják visszanyerni a rend valamilyen fajta formáját a háború miatt kialakult káosz után. Ezt nagyon érdekesnek találtam. El is kezdtem olvasni az előadó könyveit ez után az előadás után. Az előadó pedig Carl Jung volt, akinek a munkásságáról akkor mit sem tudtam.
 
Aztán eljöttem ebbe az országba pszichológiát tanulni és próbáltam megérteni a boldogság effajta gyökereit. Sok ember állt elő ezzel a tipikus eredménnyel és ezek variációjával. És ez például azt mutatja, hogy az 1956 óta az Egyesült Államokbak készült felmérések szerint az emberek 30%-a vallja, hogy nagyon boldogan él. És ez semmit nem változott. Míg a jövedelem - azt a skálát tekintve, mely konstans maradt az inflációt kiegyensúlyozandó - ezalatt több mint a duplájára, majdnem a triplájára nőtt. De alapvetően ugyanerre az eredményre jut mindenki, nevezetesen, hogy egy bizonyos alapszint fölött, mely többé-kevésbé csupán egy pár ezer dollárral van a szegénységi küszöb fölött, az anyagi javak növekedése nem befolyásolja az emberek boldogságának fokát. Valójában az alap erőforrások és anyagi javak hiánya hozzájárul a boldogtalanság érzetéhez, ám az anyagi javak növekedésével nem növekszik a boldogság érzete.
 
Így tehát, miután rátaláltam ezekre a dolgokra, melyek valójában a saját tapasztalataimmal is egybevágnak, azt próbáltam megérteni, arra összpontosítottam a kutatásaimban, hogy kiderítsem, hogy hol van az a pont, vagy állapot, mikor a mindennapokban, a hétköznapi életünkban boldognak érezzük magunkat. Mindez úgy indult, hogy úgy 40 évvel ezelőtt elkezdtem kreatív embereket figyelni. Kezdetben művészeket, tudósokat, hasonló kvalitású embereket, és próbáltam megérteni, hogy mi miatt érzik hogy érdemes feltenni az életüket olyan elfoglaltságokra, melyek nem hoznak nekik sem hírnevet sem vagyont, ellenben megéri a fáradtságot, mert értelmet ad az életüknek.
 
Ő itt az amerikai zenei élet egyik vezető zeneszerzője volt a ’70-es években. A vele készült interjú 40 oldalas lett, de ez a rövid kivonat nagyon jól összefoglalja mindazt, ami az interjú alatt elhangzott. Azt írja le, hogy milyen érzés az mikor a zeneszerzés jól megy. Az extázis állapotát idézi meg a leírásában.
 
A görög eredetű 'extázis' kifejezés korábban szimplán 'kívül levés'-t jelentett, azaz olyan állapotot, amelyben magunkon kívül kerülünk. Később alapvetően egy mentális állapot megfelelőjévé vált, amikor azt érzi az ember, hogy nem a mindennapi rutinját csinálja. Tehát az extázis alapvetően azt jelenti, hogy az ember egy alternatív valóságot él meg. Ez érdekes, ha belegondolunk. Mikor arra gondolunk, hogy a civilizációk, melyeket az emberi teljesítőképesség csúcspontjának tekintünk, legyen az Kína, Görögország, a Hindu civilizáció, vagy a Mayák, vagy Egyiptom – valójában amit tudunk róluk, az az ő extázisuk, nem pedig a hétköznapjaik. Ismerjük a templomokat, melyeket építettek, hogy az emberek megtapasztalhassák ezt az alternatív valóságot. Ismerjük a cirkuszokat, az arénákat és a színházakat, ezek a civilizáció olyan maradványai, ahol az emberek az életet egy koncentráltabb, rendezettebb formában tapasztalhatták meg.
 
Ennek az embernek nem kell ilyen helyekre mennie ez itt, ez az aréna is, melyet a görög amfiteátrum mintájára építettek, az extázis egyik otthona. Mi mindannyian egy olyan valóság részesei vagyunk, mely különbözik a hétköznapok megszokottságától. Ennek az embernek azonban nincs szüksége ilyen helyekre. Neki egyszerűen egy darab papírra van szüksége, melyre rárajzolhatja a kis jeleit, és ahogy ezt teszi, el tud képzelni olyan hangokat, melyek azelőtt nem léteztek abban a bizonyos kombinációban. Tehát mikor arra a pontra jut, hogy elkezdjen megteremteni egy alternatív valóságot, ahogy Jennifer tette az improvizációjában, az a pillanat maga az extázis. Belép ebbe az alternatív valóságba. Azt is elmondta, hogy ez az élmény annyira intenzív, hogy olyan mintha ő maga megszűnne létezni. Ez egy eléggé romantikus túlzásnak hangzik. De valójában az idegrendszerünk képtelen másodpercenként 110 bitnyi információnál többet feldolgozni. Hogy engem halljanak és megértsenek, úgy 60 bitet kell feldolgozniuk másodpercenként. Ezért van az, hogy nem tudunk egyszerre két embernél többre figyelni. Ha két embernél több beszél egyszerre, nem értjük mit mondanak.
 
Nos, amikor valakit ennyire lefoglal valami újnak a megalkotása, mint ahogy ezt az embert teszi, akkor nincs kapacitása hogy azzal foglalkozzon, hogy figyelje a teste működését vagy az otthoni problémáin rágódjon. Még azt sem érzi, hogy éhes vagy fáradt. A teste megszűnik létezni, mint ahogy az identitása is törlődik a tudatából, mert nincs kapacitása arra, ahogy egyikőnknek sincs, hogy rendkívül jól csináljon meg valamit, ami rengeteg koncentrációt és figyelmet követel és közben azt is érezze, hogy ő maga létezik. Tehát ilyenkor a létezés átmenetileg szünetel. Azt is mondja, hogy ilyenkor a keze mintha magától mozogna. Hát én magam két hétig nézhetném a kezem egyfolytában és nem éreznék semmiféle ámulatot vagy csodálatot, mert nem tudok komponálni.
 
Amit ebben a részben nem látunk, de az interjú egy másik részéből kiderül, hogy nyilvánvalóan ez a fajta automatikus és spontán folyamat, melyet körülírt ez az ember, csak olyasvalakivel történhet meg, aki nagyon jól képzett és kialakult technikája van. Egyfajta közhellyé vált a kreativitás tanulmányozásában, hogy legalább 10 év intenzív gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki megalkosson valami újat a saját területén. Legyen az matematika, vagy zene, ennyi időre van szükség ahhoz, hogy valami fejlődjön, jó irányban változzon, hogy jobb legyen mint korábban volt. Mikor ez megtörténik, azt mondja a muzsika áramlatként szinte kifolyik belőle. És mivel nagyon sokan azok közül, akiket meginterjúvoltam és ez 30 évvel ezelőtt történt, úgy írták le ezt az állapotot mint egy spontán áramlatot, elneveztem ezt az élményt ‘flow élménynek’, ‘áramlat élménynek’, mely különféle helyzetekben történik.
 
Egy költő például így írja le ezt az állapotot. Ez az egyik tanítványomtól származik, aki vezető írókat és költőket interjúvolt meg az Egyesült Államokban. Ez is ugyanazt a könnyed, spontán érzést írja le, melyet akkor érzünk, mikor az extázis állapotába kerülünk. Ez a költő úgy írja le azt az állapotot, mint egy égen lebegő ajtó megnyitását, mely nagyon hasonlit Albert Einstein megfogalmazásához, melyben azt taglalja hogy is képzelte el a relativitás erőit, mikor azzal kűzdött hogy megpróbálta értelmezni azokat. De ugyanez történik más tevékenységek során is. Ez például egy másik tanítványom, Susan Jackson Ausztráliából, aki a világ néhány legkiemelkedőbb sportolójával dolgozott. Ahogy látják, egy olimpiai korcsolyázó is lényegében ugyanazt fogalmazza meg mikor az ember belső állapotának jelenségéről beszél. Nem gondolnánk hogy ez automatikusan bekövetkezik, mikor eggyé válunk a zenével, vagy bármi mással.
 
Ez a legújabb “Jó Üzlet” című könyvemben is megjelenik tulajdonképpen, melyben néhány ügyvezető igazgatót interjúvoltam meg, akiket a kollégáik jelöltek mint sikeres, etikus, és társadalmilag felelős embert. Ezek az emberek olyasvalamiként definiálják a sikert, amely arról szól hogy segítünk másokon miközben magunk is élvezzük amit csinálunk. És ahogy ezek a sikeres és felelős vezetők mondják, nem elég csupán egy összetevő ezek közül ahhoz, hogy sikeresek legyünk, ha jelentőségteljes és sikeres munkát akarunk. Anita Roddick, egy másik meginterjúvolt vezető. Ő a Body Shop megalkotója, a kozmetika, a természetes kozmetikumok királynője. Ez egyfajta szenvedély, mely abból épül, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból és átéljük a flow érzését miközben dolgozunk.
 
Ez egy érdekes idézet Masaru Ibukától, aki abban az időben kezdte megalapítani a Sony-t, pénz és termék nélkül. Kezdetben nem volt semmilyen termékük, semmi egyebük, csak egy ötletük. Az ötlet pedig az volt, hogy kialakítanak egy helyet, ahol a mérnökök képesek megélni a technológiai innováció örömét, miközben tudatában vannak a társadalmi küldetésüknek és szívvel-lélekkel dolgoznak. Nem tudok jobb példát arra, hogy hogyan működik a flow a munkahelyen.
 
Mikor tanulmányokat készítünk, kollégáimmal a világ minden tájáról, több mint 8000 interjút készítettünk olyan emberekkel – a dominikai papoktól elkezdve, vak apácákon és himalájai hegymászókon keresztül a navajo pásztorokig – akik élvezik a munkájukat. Úgy tűnik, hogy a kultúrától, oktatástól vagy bármi mástól függetlenül hét olyan feltétel van, mely megjelenik a flow állapotában. Ott van a koncentráció, mely miután intenzívvé vált extázishoz vezet és egy olyan fajta határozottsághoz, mikor világossá válik, és pontosan tudja az ember, hogy mit akar tenni egyik pillanatról a másikra és azonnali visszajelzést is kap. Tudja, hogy az amit tennie kell lehetséges, mégha nehéz is. Az idő megszűnik létezni, saját magáról is megfeledkezik az ember, és úgy érzi, hogy valami hatalmasabbnak a része. Mikor ezek a feltételek jelen vannak, azt amit az ember tesz megéri csupán a cselekvés öröméért tenni.
 
A tanulmányainkban az emberek hétköznapi életét ezzel az egyszerű sémával reprezentáljuk. Ez valójában nagyon pontosan mérhető, mert a vizsgált alanyokat egy elektronikus csipogóval látjuk el, amely naponta tízszer szólal meg, és mikor jelez, az alanyok feljegyzik hogy éppen mit is csinálnak abban a pillanatban, hogy érzik magukat, hol vannak és mire gondolnak. A két ismérv amit vizsgálunk: a kihívás mértéke, melyet az alany az adott pillanatban megél, és a készségek mértéke, melyet adott pillanatban az alany magáénak érez. Így minden alanynak fel tudunk állítani egy átlagot, amely a diagram közepe. Ez az alany képességeinek és az őt érintő kihívások erősségének átlagos szintje, mely mindenkinél különbözik. De mindenkinél van egy alap pont, amelyet középre helyezünk.
 
Ha tudjuk mi az alap pont, elég pontosan meg tudjuk állapítani hogy mikor kerül a flow állapotába egy ember, mégpedig akkor, ha a mind a kihívások szintje, mind a készségek szintje az átlagosnál magasabb. Előfordulhat, hogy valaki valamit egészen másképp csinál mint a többiek, de a flow csatornába akkor vannak, abban a részben ott, amikor azt csinálják, amit igazán szeretnek csinálni, zongorázni, a legjobb baráttal lenni, vagy talán dolgozni, ha a munka flow élményt okoz. Ekkor a többi rész kevésbé lesz pozitív.
 
Az Izgalom még jó, mert ilyenkor túlzottan nagy a kihívás. A készségek szintje még nem kellően magas, de könnyen flow állapotba kerülhet az ember ha kicsit fejleszti az adott készséget. Az izgalom tehát az az állapot, melyből a legtöbb ember tanul, hiszen itt feszíti magát a komfort zónán kívülre, és éri el a flow állapotát, készségeinek fejlesztésével. A Kontroll is egy jó hely, mert itt az ember kényelmesen érzi magát ám kevésbé izgatott. Nincs meg a kellő kihívás. Ahhoz, hogy a kontroll érzetből a flow állapotába kerüljön az ember, növelnie kell a kihívás mértékét. Tehát ez a két állapot ideális, alternatív mezők, melyekből a flow könnyen elérhető.
 
A kihívás és készségek mértékének további kombinációi egyre kevésbé optimálisak. Az Ellazultság rendben van, még jól érzi magát az ember. Az Unalom mezejében kedvetlenné válik az ember, a Fásultság pedig már nagyon negatív az ember úgy érzi semmit nem csinál, nem használja a készségeit, nincs semmiféle kihívás. Sajnos számos ember tapasztalatai a Fásultság mezejében találhatóak. E tapasztalásokhoz leginkább a televíziózás járul hozzá, ezt követi a sorban a fürdőben – a nagydolog végzésével – töltött idő. Ennek ellenére a televízió nézés 7-8%-a flow állapotban történik, ilyenkor azonban olyan műsort nézünk, amit igazán nézni akarunk és melyből visszajelzést kapunk.
 
A kérdés tehát, melyet meg szeretnénk válaszolni – és már régen kifutottam az időből – az, hogy hogyan helyezzünk minél több hétköznapi élményt ebbe a flow mezőbe. Ez az a kihívás, melyet meg szeretnénk érteni. És nyilván néhányan Önök közül maguktól is nagyon jól tudják erre a választ mindenféle tanács nélkül, de sajnos sokan nem így vannak ezzel. Mi ezt tekintjük a küldetésünknek.
 
Köszönöm.
 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 261 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs