Ha én lepke lennék, nem csicsás trópusi,

hanem csakis és kizárólag káposztalepke,

azért, hogy a már szóba hozott lepkegyűjtő énemnek

mindig legyen zsákmánya. Ez az egyik.

Van azonban egy filozofikusnak tűnő vonatkozása választásomnak,

mégpedig az – habár tudom, hogy az állatok, így a lepkék sem

nemigen olvasnak például Szabó Lőrincet, ennek ellenére többet

tudnak a világról, mint mi, Szabó Lőrincet olvasók, viszont ők is alszanak, amitől

kerek lett világunk  –, hogy álmomban az a Szabó Lőrinc lennék,

aki álmában egy lepkéről álmodó Dsuang Dszi volt, ráadásul önmagát is

megálmodta.

Hát ilyen rafinált lepke lennék én, noha bár tisztelem, nem kifejezetten kedvelem Szabó Lőrinc költészetét.