A nevem Amit. 18 hónappal ezelőtt egy másik állásom volt a Google-nél, és előálltam ezzel az ötlettel, hogy csináljunk valamit a művészettel és múzeumokkal a főnökömnek, aki ma itt van, és megengedte, hogy megcsináljam. 18 hónapba telt. Sok vicces történetet mesélhetnék a tárgyalásokról 17 nagyon érdekes múzeummal 9 országból. De a bemutatóra fogok koncentrálni. Sok oka van, hogy miért hoztuk ezt létre.

 

Azt hiszem a személyes történetemet jól ábrázolja ez a dia, és ez a hozzáférhetőség. Indiában nőttem fel. Nagyszerű iskolákba jártam -- nem panaszkodom -- de nem volt hozzáférésem sok múzeumhoz és ezekhez a művekhez. És amikor elkezdtem utazni, és meglátogatni ezeket a múzeumokat, elkezdtem rengeteget tanulni. És miközben a Google-nél dolgozom, megpróbálom ezt a vágyat, hogy hozzáférhetőbb legyen, összekötni a technológiával. Összeállítottunk egy csapatot, egy remek csapatot, és elkezdtünk ezen dolgozni.

 

Azt hiszem elkezdem a bemutatót és közben elmondok néhány érdekes dolgot, ami az indulás óta történt. Egyszerűen: ellátogatsz a GoogleArtProject.com-ra. Körülnézel, és ott vannak ezek a múzeumok. Az Uffizi, a MoMA, a Hermitage, a Rijks, a Van Gogh. Az egyik kedvencemet fogjuk meglátogatni, a New York-i Metropolitan múzeumot. Kétféleképpen lehet bemenni -- nagyon egyszerű. Klikk és bumm, bent vagy a múzeumban. Mindegy, hol vagy -- Bombay, Mexico, igazán nem számít. Körülnézel, szórakozol. Navigálni akarsz a múzeumban? Nyisd ki a térképet, és egy klikk, ugrás! Ott vagy, el akarsz menni a folyosó végére. Menj tovább, érezd jól magad! Kalandozz!

 

(Taps)

 

Köszönöm. Ez még nem a legjobb rész.

 

(Nevetés)

 

Most az egyik kedvenc festményem előtt állunk, Az aratók Pieter Breugeltől a Metben. Itt ez a plusz jel. Ha a múzeum odaadta nekünk a képet, akkor ráklikkelsz. Ez az egyik kép. Ez az összes meta-adat információ. Azok, akiket tényleg érdekel a művészet, rá tudnak klikkelni erre -- de ezt most kikapcsolom. És ez az egyik kép, amit lefényképeztünk egy technológiával, amit mi gigapixelnek nevezünk. Ez a kép például, azt hiszem, közel 10 milliárd pixel. És sokan megkérdezik: "Mit kapunk 10 milliárd pixelért?" Szóval megpróbálom megmutatni, hogy mit is kapunk 10 milliárd pixelért? Nagyon egyszerűen lehet nagyítani. Vicces dolgok történnek itt. Imádom ezt a pasit; az arckifejezése páratlan.

 

De aztán nagyon mélyre akarsz menni. Elkezdtem játszani vele, és észrevettem, hogy valami történik itt. És azt mondtam: "Hoppá! Ez érdekesnek tűnik." Közelebb mentem, és elkezdtem kivenni, hogy ezek a gyerekek valójában vernek valamit. Kutattam egy kicsit, beszéltem néhány kapcsolatommal a Metben, és megtudtam, hogy ez egy játék, a neve pöcke, amiben egy libát vernek botokkal húshagyókedden. És állítólag ez nagyon népszerű volt. Nem tudom, miért csinálták, de megtudtam róla valamit. Ha még mélyebbre megyünk, láthatjuk a hajszálrepedéseket. Csak hogy kontextusba helyezzem, ki fogok zoomolni, hogy lássuk, mit kapunk. Itt vagyunk mi, és ez a festmény.

 

(Taps)

 

A legjobb még hátravan -- egy másodperc. Ugorjunk be gyorsan a MoMÁ-ba, szintén New Yorkban. Egy másik kedvencem, a Csillagos éj. Az előző példa a részletekről szólt. De mi van, ha látni akarjuk az ecsetvonásokat? És látni akarjuk, hogy Van Gogh hogyan alkotta ezt a remekművet? Rázoomolunk. Igazán belemegyünk. Megkeresem az egyik kedvenc részemet a képen, és igazán belemegyek a repedésekbe. Ez a Csillagos éj, ahogy azt hiszem még sohasem láttuk.

 

Megmutatom a másik kedvenc eszközömet. Rengeteg más is van, de nincs rá időm. Ez egy nagyon menő rész. Ezt "Collections"-nek hívják. Bárki közületek, bárki -- mindegy, hogy gazdag vagy szegény, hogy puccos háza van -- nem számít. Létrehozhatod a saját múzeumod online -- létrehozhatod a saját gyűjteményedet ezekből a képekből. Egyszerűen bemész -- létrehoztam ezt, amit a "Power of Zoom"-nak hívok -- röpködni tudsz mindefelé. Ez A nagykövetek, a londoni Nemzeti Galériából. Jegyzetelhetsz, elküldheted a barátaidnak, és elindíthatsz egy igazi párbeszédet arról, hogy mit érzel, amikor megnézed ezeket a mesterműveket.

 

Azt hiszem, befejezésként, számomra a legfontosabb dolog, hogy ezek az elképesztő dolgok nem a Google-től jöttek. Véleményem szerint nem is a múzeumoktól. Talán nem kéne ezt mondanom. Igazából ezektől a művészektől származnak. És ez volt a saját szerénységre intő élményem, úgy értem, remélem ebben a digitális formában méltóképpen kezeltük az alkotásaikat, és jelenítettük meg online. És a legnagyobb kérdés, amit meg szoktak kérdezni: "Azért csináltad ezt, hogy visszaadja egy múzeumi látogatás élményét?" A válasz, nem. Azért, hogy kiegészítse az élményt.

 

És ennyi. Köszönöm.

 

(Taps)

 

Köszönöm.