Kimentem ebben a locspocs időben. Ki, a térre. Hát jön Zoli. A barátom. Akinek nincs födél a feje fölött. Csak akkor van födél a feje fölött, ha behúzódik egy kapualjba. Most nem volt behúzódva.

Csak állt a téren és nézett két, hatalmas palotát.

Ez a két, hatalmas palota úgy van megcsinálva, hogy állandóan nézik egymást. Most éppen haloványan látják egymást ezek a paloták. Mert sötétek az ablakai. De Zoli látja őket. És azt mondja nekem Zoli, milyen érdekes az a két palota. Szálloda mind a kettő. De bennük meg nem száll senki. Üresek. Mondja Zoli.

Kérdem Zolitól, milyen hibát talál abban, ha üresek azok a paloták. Ilyenkor nincs vendég a városban. Hideg van, s a virágok sem nyílnak a szállodák előtt.

Éppen ez az, mondja Zoli. Mert abban a két palotában legalább hat- vagy nyolcszáz szoba van. Ő így saccolja. De ő s a társai meghúzódnak valahol egy tömbház lépcsőházában, ha be­engedik őket oda. Ezek a szállodák pedig ott állanak üresen. De oda bemenni nem lehet. Mert azok meg vannak véve. Így mondta, meg vannak véve. És kérdem, miért baj, hogy meg vannak véve. Miért nem vette meg ő, ha már eladók voltak azok a paloták.

Azt mondja Zoli, azért nem vette meg ezt a két palotát, mert ő mindig akadályokba ütközik. Ugye, pénze nem volt rá. Továbbá pedig, ha lett volna pénze reá, akkor sem neki adták volna el azt a két palotát.

Kérdem, miért nem neki adták volna el, mert a pénz, az pénz. Azt mondja Zoli, egyszerűen azért, mert ő nem tud semmit leszögezni. És én nézzek bele az újságokba, kik szoktak valamit leszögezni. Mondom, bárki, bármit leszögezhet. Szerinte nem szögezhet le bárki bármit. És ellépni sem tud a tömegek előtt bárki. Nyilatkozni, úgy fogalmazni, véleményének hangot adni, rámutatni, kijelenteni, felhívni a figyelmet, megerősíteni sem szokott bárki. Csak az olyan emberek szoktak, akiknek, ha valahová le akarnak feküdni, egy egész szállodára van szükségük. Mert ők egy ágyban nem férnének el. Csak egy egész szállodában. Akkor is, ha egyedül vannak, mint az ő ujja.

Mondom, te, Zoli, hát nem azért harcoltunk annyit, hogy kapitalizmus legyen és annyi szállo­dát vegyen magának mindenki, amennyit éppen akar? Te most úgy beszélsz, mintha nem azért harcoltunk volna. Neked semmiféle rendszer nem jó? A régi sem, s ez az új sem felel meg néked? Nem veszed észre, hogy ezek a gazdag emberek, akiknek egész szállodájuk van, időnkint azért adnak a szegényeknek egy-egy pánkót?

Erre azt mondja Zoli, neki nem kell az ő pánkójuk. Ezt szögezzük le.