| Hordalékok - Hogyan halt meg Kosztolányi Dezső? (B variáns) |
 |
| Írta: Tánczos G. Károly |
| 2011. április 24. vasárnap, 06:01 |
|
K. D. felrikoltott: „Jáf men rám!” (Ínye az égre köpte a Rákot, azóta is ott tündököl.) A konzílium sok nyelvet tudó tagjai összenéztek. „Mi ütött ebbe?” „Most is viccel?” „Minket agóniára hívtak ide!”
- De, de, Dezső! Neked mostan meg kell halnod, kérlek szépen!
- Most, amikor élek?
- Ne gyerekeskedjünk! Itt az idő!
- Ütött az óra!
- Egyszer úgyis mindnyájunknak el kell menni!
- Jobb lesz, ne félj!
- Azt hiszed, nekünk könnyű?
- Mi lesz a zseniális nekrológommal? Ne tegyél tönkre!
- Posztumusz kiadásod már a nyomdában van. Én szerkesztettem. Ejnye, Dezső!
- Végül is, honnan szólsz te hozzánk? – motyogta Kosztolányi Dezső tágra nyílt szemeit nézve J. A.
És a konzílium sok nyelvet tudó tagjai elégedetten megállapíthatták, hogy az imént csak angyalhangot hallottak.
|
