Hogyan halt meg Kosztolányi Dezső? (A variáns) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2011. április 22. péntek, 07:40 |
A ’80-as évek közepén elkezdett, s mind a mai napig be nem fejezett írásmű hordalékai
Az Új Szent János-kórház B - sebészetén járunk. A 111-es különszobában kevélyen és pöffeszkedve szólt Kosztolányihoz a Halál:
- Eljött a pillanatom!
Kosztolányi büszkén és alázatosan jelentette ki:- Az én halálom pillanata jött el!
Szó szót követett. A jegyzőkönyvek tanúbizonysága szerint mindkét fél makacsul ragaszkodott álláspontjához.
Kosztolányi unta meg előbb.
- Kívánhatok egyebet, többet az élettől? Frigyes, Mihály! – simogatta meg a kollégái fejét – Fájni fog?
Babits a Siesta Szanatóriumban tátogott egy sort, Karinthy pedig (ő a siófoki Vitéz panzióban üdült) a sarokban várakozó Halált figyelte és mosolygott.
- Fáj, fiúk, fáj? – kérdezte /vijjogva, mint a vércse / szelíden Kosztolányi Dezső.
- Egy kicsit – szólt Csáth Géza, a halott, a rokon –, egy kicsinykét, Desiré.
- Nagyon – szólt a lelkében már Szárszót megirányzó József Attila, akinek teste most még, mint felkiáltójel.
|