| Ha én 13 |
 |
| Írta: Tánczos G. Károly |
| 2011. április 18. hétfő, 08:00 |
|
Ha én besúgó lennék, magyarán spicli
(Pécsett „szalonspicli”, hehe),
keservesen röhögnék a magam kreálta szójátékokon,
mint amilyen ez is volt. Tisztelném azt, aki beépített. Istenként.
Becsülettel végezném munkámat.
Feldobnám a Hatóságnak anyámat, apámat,
az összes rokonomat, ismerősömet,
nem kímélnék barátot sem.
Aztán, gondolom egy álmos délután,
magamba roskadnék.
Magamba roskadnék, de nem azért,
hogy magamba legyek roskadva
– távol áll tőlem az efféle dőreség –,
hanem ,
hanem,
hanem,
mert belegondolnék abba, hogy…
Ekkor, azon az álmos délutánon
méltóságteljesen a nyakamra hurkolnám a…
(A végleg görcsbe rándult kezemmel markolnám a bőrzacskót, amelyben harminc ezüst lapulna.)
Így tennék, ha én besúgó lennék, magyarán spicli.
Pécsett „szalonspicli”.
|
