Gizike szövegei 11. |
Írta: Tánczos G. Károly |
2011. április 09. szombat, 06:38 |
Nem vagyok egy múltba kacsingató fajta, de néha anélkül, hogy valami, egy szag, egy szín, egy hang belém lökné, szándékosan gyerekkori hangulatba kényszerítem a lelkemet. Szeretem megszagolni az emlékpipacsok kesernyés emlékillatát, a halott nagyanyám rég lebontott házának a falára felfutó kék és fehér vadvirágok tölcséreit. Látom is őket. Néha olyan valóságosnak, hogy azt hiszem, megbolondult az idő. |