Józsi sokszor kiül az ablakba, a két szoba ablakába éppúgy, mint a konyháéba. Szívesen tartózkodik a harmadik szobából nyíló erkély zöld vaskorlátján is. Ahonnan egyszer leesett. Ennek emléke indokolja, hogy (a szakállas kivételével) elküldik, lezavarják, leemelik onnan. Féltik. A szakállas is félti, de bízik benne, tudja, sejti, hogy a macska tud vigyázni magára.

Nem véletlen az aggodalmuk, hiszen évente több ezer macska esik áldozatául gépjárműveknek, s nem ritka a mérgezés (többek közt Pálfi György Hukkle című filmjében), sőt a bestiális, szadisztikus macskakínzás, -ölés sem. Az egyéb módozatok közül elég Nicolaus Myslicki Álszent című filmjére utalni.

Kicsit érthetetlen a szakállas viszonyulása. Ő ugyanis – amatőr módra – írogatni szokott, és már nem is emlékszik, hány írásába („regénybe”, „drámába”) építette be a KFT együttes Macska az úton című számát, amelynek szövege – mondogatja – irodalmi Nobel-díjat érdemelne. (A szerzőség problémájáról később!) A szám az azonos című 1982-es album hetedik dala.

A nagylemez nem annyira (legalábbis nem úgy) megszerkesztetett, mint a Pink Floyd néhány albuma, vagy a Jethro Tull Thick as a Brick-je.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem egységes a lemez. Minden dalban jelen van az irónia, a humor. Kisszerű világunkat, hétköznapiságunkat éppúgy kinevetik (s ha értjük, velük nevetünk), mint önmagukat. Az önirónia ragyogó példája a Jojszakát című záró szám, amelyben az előadók nem bírják ki nevetés nélkül azt a giccses, szirupos zenét, szöveget, amelyet ők teremtettek. Végigvonul a hétköznapiság és a tragédia, az idill és a halál, a guszta és a gusztustalan összefonódása. És már az első lemezen is jelen vannak a KFT-re olyannyira jellemző módon a nevek: Gábor, Pál, Annamária, Károly, Erzsi (néni), Pali (bácsi). Az előző állítást bizonyítandó néhány név későbbi dalaik címeiből: Andrea, Elizabet, Eszter (a meztelen nő), Kovács Pál, (Rózsát) Valériá(nak), Teca… S a művészeti utalásokból: Romeo (a dalban persze Júliástól, sőt a nótában említtetik az Orsolya, az Ildikó és az Annamária (!) is), János (vitéz), Maldoror (a rémkirály), Piroska (és a farkas), Medveczky (medve; tkp. Micimackó), nem is beszélve a Bál az Operában felsorolásairól. És a földrajzi nevek! Gellérthegy, Margit-sziget, Kun Béla tér (pusztán az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, de valószínűleg mélyebb tartalmat hordoz, hogy ez a közigazgatási objektum felbukkan A nagy alakítás album Az idegen lény című számának szövegében is!), Tápiószecső, illetve Balaton(i nyár), Afrika (benne Skandináviával, Kenyával, Zimbabwével), Szeged. Azt hiszem a teljesség nélkül is elegendő ennyi bizonyíték.

Ezen a ponton kell érinteni a szöveg kontextualitásának kérdését. A 6. szám a Szép szolidan, míg a 8. az Ugatnak a kutyák címet viseli. A három számot az állat-motívum köti össze. A 6.-ban hangzik el a következő „dialógus”: „… elvégre nem vagyunk otromba állatok!” „Hanem?” „Hát, természetesen, kultúrált emberek!” A 8. állati vonatkozását fölösleges lenne magyarázni és indokolni! (Kicsit eltérve témánktól, közöljük egy sanda gyanúnkat: amit a kutyák magatartásáról hallunk, az a Szép szolidan „kultúrált” emberére hatványozottabban érvényes lehet!)

      Még egyet le kell szögeznünk: a szöveg egésze (a Macska az úton) nem követeli meg (talán el sem bírja) a kultúrtörténeti, mitologikus magyarázatokat. Fölösleges lenne például belekeverni az egyiptomi Básztet istennőt! És – bár Laár András buddhista – az sem releváns ez esetben, hogy a macskalét a buddhisták szerint a jók kiváltsága! Az utat a Taoval azonosítani végképp tudományosságtalan lenne, mint ahogy az is, ha párhuzamokat, esetleg rokonságot keresnénk a dalbéli állat és a művészet híres macskaalakjai között! Szó sincs itt Kacor királyról, Lukréciáról és Szerénkéről, Csizmás kandúrról, a macskáról a forró bádogtetőn (Tennessee Williams), Gárdonyi Géza Micójáról, Behemótról (Bulgakov Mester és Margarita c. regényének ördögi szereplője), Edgar Allan Poe A fekete macska c. elbeszélésének címszereplőjéről. Nevetségessé válnánk, ha megemlítenénk a Nobel-díjas (!) Thomas Stearns Eliot Macskákját, vagy az abból készült Webber-musicalt! E területen talán csak Baudelaire Egy dög című szerelmes költeménye jöhet számításba, de: 1. A versben még csak utalás sincs rá, hogy miféle állat teteme bűzölög az ösvényforduló kavicsos homokágyán. Tisztességtelen és önkényes lenne döglött macskaként definiálni! 2. Baudelaire 1857-es A romlás virágai című kötetében jelent meg a vers, az első motoros kocsit (autót) pedig csak 1886-ban készítette el Benz! (Mellesleg a szerző(k)től nem áll távol a XIX. század második felének francia költészete, bizonyítja A bál az Operában lemezük második száma, a Maldoror, a rémkirály, amelynek ihletforrása az 1846 és 1870 között élt Lautreamont Maldoror éneke című szövege.)