| Kvartett |
 |
| 2011. április 03. vasárnap, 07:24 |
|
Gazégetés a telken
szürke-fekete füst száll az égre
ág-bogas vesszők égnek
tűzbe dermed szemük
halált sikoltó venyigéknek
Hazatérés a telekről
roppan a göröngy a talpad alatt
ne siess
ne haladj
mi végre érkeznél
hisz látod
mire érkeztél
ne siess
csak megmaradj
romokban is
mint szétomlott göröngy
a talpad alatt
Kocsmába érve a telekről
arcodra simulnak a ráncok
ócska pókháló
széléről a légy
igyekszik végzete felé
az ész cinikus pókháló
szelídül
a megbékélés
csontvázzá fagy benned
a magasztos Teremtő
pohárba fúl a fohász
valamit
talán
egy korált játszanak benned
egy sárga
vicsorgó orgonán
Korai ősz a telken
Egy csorba csengő csilingel az eresz alatt – elfelejtett nyári bohóságom.
Rozsdás levelek minden szilvaágon. Betegek, hát nem hullanak.
Orkán süvít, nem szél.
A tépett bokrok közül egy sovány horpaszú macska szédeleg
elő, s versenyt nyivákol a korhadt kunyhó szélorgonáival.
Szőlő-drótokon szürke verebek, rigók, cinegék nevetik.
Életet menthetne most egy szelet kenyér.
Körülöttem dércsípte rózsák, gyümölcs-emlékű fák, dudvába
fulladt eprek, málnabokrok.
A kerítés tövében szélnek feszül egy soha el nem ültetett napraforgó.
Szembekarcol az aranyeső törött ága.
Tegnapi zivatar ezernyi cseppje csurran a csatorna peremén, s a
kivágott körtefa barna tönkje taplógombát virágzik.
Mivé lettél?
Mindent s mindenkit készültél megmenteni.
S most nincs nálad egy darab kenyér.
|
