Gizike szövegei 5. |
Írta: Tánczos G. Károly |
2011. április 02. szombat, 07:29 |
Teljesen, de teljesen véletlenül találkoztam Kosztolányi Dezsővel.
Lehetséges ez? Nem vagyok olyanfajta, aki hisz olyanokban, mint a sors
keze, meg a titokzatosság. Elég titok nekünk a halál, minek még az életre
is ráaggatni így titkot, meg úgy titkot? Mégis van egy olyan érzésem, sőt
gondolatom, hogy nekünk találkozni kellett. Azóta más ember vagyok (itt
belülről!), és ő változtatott meg. No, nem akaratból, hanem… Mivel is?
Ugyan van-e olyan ember, akire én hatottam ennyire? Hát voltak nálam
szűz fiúk, de azt hiszem, hogy az másféle dolog, mint amire gondolok. Volt
férfim, aki azt mondta, hogy „Nékünk találkoznunk kellett!” Ezt egy szerdai
napon mondta, és annak a hétnek a péntekjétől fogva nem láttam.
Ezekkel csak azt akartam mondani, hogy minden ember magában hordja a
véletlenjeit.
|