Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 45-46. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 45-46. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. március 01. kedd, 08:37

- Higgye el, van még annyi szavam, hogy bármikor a rács mögé juttathatom – kezdte erélyes hangon az alezredes –, úgyhogy az igazat mondja nekem!                                                                                                                                                                                                                 

 

 
A farmernadrágos, piros pólós, sárga sportcipős fiatalember, a szerelő mérlegelte a szavait.
- Értem. Menjünk az irodába. – Bent leültette őket. Tamasihoz fordult.
- Mit akar tudni?
- Ismer egy Bársony Andrea nevű nőt?
- Mondjon még róla valamit! A nevekkel hadilábon állok.
- Középmagas, karcsú, szőke hajú, és… – szünetet tartott – és valószínűleg a maga nevére bejegyzett fekete Opellel közlekedik.
- Ja! Klárika!
Tamasi és Angéla összenéztek.
- Milyen Klárika?
- Egy középmagas, szőke hajú, karcsú nő, aki Klárának nevezte magát.
- Mikor volt ez?
- Négy napja talán.
- Biztos benne, hogy Klárát mondott?
- Várjon, megkeresem a könyvben. – Amíg keresgélt, magyarázott. – Tudják, amolyan magánkölcsönzőt vezetek, de ez köztünk marad, ugye? Nem mintha illegális volna…
- Ne féljen, nem szólunk róla senkinek, ha…
- Megvan, Főnök! – És a Tamasi elé tett vastag számlakönyvben az ujjával mutatta.
- Kalmár Klára – olvasta az alezredes, és Angélától kérdezett. – Ez a neve Gergő osztályfőnökének?
- Fogalmam sincs! Csak annyit tudok, hogy Klára.
Tamasi szétnézett az irodában, és megnézte karóráját is. – Fél hat. Szerinted vannak még az iskolában?
- A szünetben?
- Az irodákban nyáron is dolgoznak! – A fiatal férfitől kérte, hogy telefonálhasson. Kikereste a számot a telefonkönyvben, tárcsázott. Három percig telefonált. – Tíz perc múlva ott vagyok.
- Szerencsém volt – mondta a másik kettőnek –, az igazgató még bent volt. Hozok tőle fényképet és aláírást Klárától. Elvihetem ezt a könyvet? Hátha írásszakértőre lesz szükség.
- Vigye, de két szeme rá!
- Angéla, maga maradjon itt addig! Ha az a szőrszálhasogató igazgató elkezdi, órák múlva sem szabadulnánk.
- Siessen, Tamasi úr!
- Elvihetem az egyik kocsit?
- Vigye! Abban a fekete Opelben benne van a slusszkulcs is.
- Fekete Opelt mondott?
- Azt. Miért? Ja, a nő tegnap visszahozta.
- Az istenit magának! Miért csak most mondja? Mindegy, a biztonság kedvéért elszaladok az iskolába!  
Miután az alezredes elsietett, a fiatalember cigarettával, itallal kínálta Angélát. A nő visszautasította a cigarettát, de egy kis pohár konyakot elfogadott. A fiatalember sem gyújtott rá.
- Úgy érzem, esni fog – jegyezte meg a percig tartó csend után.
- Az a nő nem említette a férjemet?
- Ki a férje?
- Balogh D. Géza. Sokáig párttitkár volt a megyében.
- Három éve költöztem ide, nekem semmit nem mond a név. A politikát meg nagy ívben… A nő, Klára se beszélt róla. Miért kérdezi?
- Nem lényeges, csak hogy ne az időjárásról beszélgessünk. Tudja mit, adjon mégis egy cigit! Kislány korom óta nem dohányoztam, de most nagyon megkívántam. Látom, szenved nélküle.
Angéla remegő kézzel nyúlt a cigarettáért. A fiatalember tüzet adott, aztán a magáét is meggyújtotta. Kiürítette a hamutartót, kettejük közé tette az asztalra. Ő is leült. Nézte a nőt.
- Ideges, asszonyom?
- Látszik rajtam?
- Reszket a keze, a tekintete, az egész lénye.
- Jó megfigyelő.
- A szakmámmal jár. Nemcsak az autókat, az embereket is ismernem kell.
- Azt a nőt milyennek ismerte meg? Mi volt a benyomása róla?
A fiatalember felállt, a nyitott ablakhoz lépett, s kibámult rajta.
- Ez az én kocsim! Jön a százados.
- Alezredes! A nyugalomba vonuláskor előléptették.
- Akkor az alezredes jön.
A belépő Tamasi az üres poharakra nézett.
- Köszönöm az autót! – A számlakönyvet az asztalra tette. – Ezt is köszönöm.  Töltene nekem is?
A fiatal férfi töltött mindhármuknak, közben az alezredes a zsebéből egy fotót vett ki.
- Ez volt az a nő?
- Nem.
- Nézze meg jobban!
- Mondom, hogy nem ez volt!
Tamasinak csak most jutott eszébe a rajz. Belső zsebéből kivette, széthajtotta, s a férfi elé rakta.
- Igen, ez az!
- Gondoltam! Ezért is nem ellenőriztettem az aláírásokat. Szóval tegnap találkozott utoljára vele, Andreával. Nem tűnt fel valami a viselkedésében?
- Semmi rendkívüli. Mintha idegesebb lett volna, mint először, de azon kívül mást nem vettem észre rajta. Fizetett, és elment.
- Gyalog?
- Gyalog.
- Nem tudja véletlenül, hogy hol lakik?
- Nem szoktam megkérdezni a… a vendégeimtől.
- És a személyi igazolványukat sem kéri?
- Csak bemutatásra.
- Van még, amit el akar mondani?
- Nincs. Ugye, nem szól a yardon!
- Nem, nem! Köszönöm a segítséget és a kocsit. Ha eszébe jutna még valami, vagy ha az a nő ismét feltűnne, itt a címem – mondta az alezredes, és átnyújtott egy névjegykártyát.
- Viszontlátásra!
- Elvigyem magukat?
- Megköszönjük!
Angélának a hideg futkosott a hátán, amikor arra gondolt, hogy Gergő is ebben a kocsiban utazott.
A hátul mellette ülő az alezredes megszorította a kezét. Aztán kérdezett.
- Nyitva van még a könyvtár?
- Hétig. Mi kellene?
- Eszembe jutott, hogy elolvasom A fekete esernyőt, hátha…

                                                               46.

 Az iménti viharra csak a fákról csepegő cseppek koppanásai, loccsanásai emlékeztettek. Az ég egyik felén már csillagok ragyogtak, a másik, sötétebb oldalt villámok hasították még, de a mennydörgések alig hallatóan követték őket. Kilenc óra körül evezőcsapások és gyerekzsivaj közeledtek a folyó felől. Az első csónakokból kiszállók siettek a sátraikba, melegebb ruhát húztak magukra. Tamás Jósvay Pétert támogatta, akinek a part kövein kibicsaklott az egyik bokája. Bevitte a sátorba, lefektette s vizes ruhás borogatást tett rá. Benézett a többi sátorba is, hogy közölje: az estére tervezett kolbászsütést és iszogatást el kell napolni. A borokat, söröket, és a két röviditalos üveget Demeter és András tanár urak saját sátrukban helyezték biztonságba. Belépett Robihoz. A fiú éppen egy levelet olvasott a zseblámpa fénye mellett. Amikor észrevette a tanárt, a háta mögé rejtette a papírt, de Tamás már kérdezett is.
- Mi az? Milyen levelet dugdosol előlem?
- Jancsi írta nekünk. Csak ránk vonatkozik.
- Ő hol van? – s mivel Robi nem válaszolt – Látod, látod! Ide azt a levelet!
Homloka összegyűrődött. Háromszor elolvasta a néhány sort.
- Milyen nyomról beszél, milyen erdészházról?
- Várjon meg, tanár úr, áthívom a többieket! Nem is! Tessék kijönni a sátor elé, mert bent úgyse férnénk el, meg vigyázni kell, nehogy eltüntessük a nyomokat!
- Te is nyomokról beszélsz! Csak nem nyomozóirodát rendeztetek be?
- Olyasmit.
Jutkával, Csillával és Barnával jött a sátor elé. Elkérte Tamástól az üzenetet, és felolvasta nekik.
- Milyen nyomot találhatott, ami annyira sürgős, hogy nem várt meg minket?
- Az ital is dolgozhatott benne – sóhajtott Csilla.
Barna bekukucskált a ponyva mögé.
- Nézzétek – kiáltotta –, ennek a hátizsáknak a madzagja eltűnt!
Robi félretolta, bemászott és belekotort a zsákba.
- Hiányzik egy trikóm és egy rövidnadrágom is.
- Ez mit jelent?
- Várjatok csak! Emlékeztek, hogy mi volt a lábán?
- Papucs – közölte Csilla.
- Az itt van, de a szandálom eltűnt. És a lámpám is!
Barna megelőzte a következtetés levonásában.
- Úgy lehetett, hogy megláthatott valamit, valami fontosat, és elhatározta, hogy utánajár. Részegségében összekeverte a hátizsákokat. A zsák madzagjával összekötözte a trikót, a nadrágot, a szandált, és a lámpát, gondolom, a feje fölé erősítette, és mellúszásban ment el.
- És mi volt Klarisszával? – kérdezte Csilla. Észbekapott. – Bocsánat, tanár úr! Mi volt Klári nénivel?
Tamás csodálkozva nézett a gyerekekre.
- Hogy jön ide Klári néni?
Csilla zavarba jött, de kivágta magát.
- Láttam, amikor mentünk a faluba, hogy ő a szigeten maradt. Ezért kérdeztem.
- És? Biztosan dolga volt.
- Biztosan – suttogta szomorúan, de némi szarkazmussal Jutka.
A tanár ránézett, de nem fűzött megjegyzést. Megígérve, hogy visszaadja, magához vette a papírlapot, jó éjszakát kívánt, és átevezett a tanárok szigetére.
- Klári hol van? – lépett be a sátorba.
- Hű, ha láttad volna – lelkendezett Demeter –, meztelenül aludt az ágyon! Kivolt mindene!
- Betakartuk egy pléddel – folytatta és fejezte be a választ András.
Tamás bontott egy sört, leült, az ingzsebből elővette a cédulát, a másik kettő elé tette.
- Ezt Jancsi írta.
Elolvasták.
- Kinek írta?
- Laczkó Robival aludt egy sátorban. Robi odahívta Bereczki Csillát és a Harangi-ikreket. Gondolom, nekik.
- Ez az az erdészház, ahol…
- Valószínűleg.
- De ez a kisebbik baj! – És Tamás elmesélte a gyerekekkel folytatott beszélgetést. Nem feledkezett meg Jutka különös hangsúlyáról sem.
A másik kettő döbbenten hallgatta. Percekig szólni sem tudtak.
- Klárikát gyanúsítják? Ez felháborító! – kiáltott Demeter.
- Miért került szóba a neve?
- Ezt tőle fogjuk megkérdezni, de hadd aludjon addig, amíg megbeszéljük, amit tudunk a dologról. Olyan kimerült, nagyon megviselte az, ami Gergővel történt. – András hangja tele volt őszinte együttérzéssel. – Tehát azért nem jött velünk, mert rettenetesen álmosnak érezte magát. Ezt magyarázza, amit az előbb mondtam.
- Alvás előtt lement úszni. Ez is érthető ebben a hőségben – fűzte tovább Tamás.
- Mindez még az eső előtt történt, mert a fürdőruháit kiakasztotta száradni. Ott lógnak kint a kötélen – tette zárttá a rekonstrukciót Demeter.
- Hibátlan lenne az eseményleírás, ha mindez mondjuk egy negyedóra alatt történik. Mi barátok közt is vagy három órát voltunk távol.
- Mire célzol ezzel?
- Semmire! Csak azt mondtam, hogy volt ideje mást is csinálni.
- Például meggyilkolni egy gyereket a saját osztályából? Neked elment az eszed? Tamás azt mondta, hogy a többi gyerek szerint Ádám Jancsi egész nap ivott, részeg volt. Még a ruháit is összecserélte máséval! – Bandikám, nincs ezen mit megbeszélnünk!
Tamás csillapítani igyekezett a kedélyeket.
- Úgy beszélünk, mintha biztosak volnánk benne, hogy Jancsi nem él!
- De ha részeg, és tényleg látott valamit, akkor veszélyben is lehet.
A három férfi egyszerre pattant fel.
- Ó, mi marhák! Pofázunk, miközben…
- Ébresszük fel Klárit!
Mindhárman mentek, mert látni akarták, hogyan reagál a nő. Nehezen sikerült felrázniuk. Klára felült az ágy szélén, a takaró lecsúszott róla, de nem nyúlt utána.
- Elment Jancsi!
- Micsoda? Megjött Gergő?
- Szegénykém, csak Gergőre tud gondolni – súgta Demeter.
Tamás újra megrázta Klára vállát, és hangosan szólt.
- Eltűnt Ádám Jancsi!
- Hogyhogy eltűnt?
- Nincs idő elmondani, azért ébresztettünk fel, hogy ne legyenek felügyelet nélkül a gyerekek. Mi elmegyünk megkeresni Jancsit.
Klára most vette észre, hogy majdnem meztelen. Összehúzta mellei előtt a takarót.
- Még egy eltűnt gyerek! Istenem, mit vétettem ellened? Most már biztos, hogy börtönbe kerülök! Megyek veletek!
- Arról szó sem lehet! A te állapotodban? Nyugodj meg, nem a te hibád, de ezt majd megbeszéljük, ha megjöttünk. Remélhetőleg Jancsival. Hol az az erdészház, amiről Robiék beszéltek?
- Majd megkérdezzük tőlük! Induljunk!
- Klárikám, ne aludj el! Sietünk vissza. Szia, szia!
- Sziasztok, kedves kollégák! Járjatok sikerrel! Köszönöm a fáradozásotokat!
A négy gyerek sátra üres volt.
- Csónakba ültek és elmentek arra – mutatott az árral azonos irányba egy fogat mosó lány. – Igaz, hogy Ádám Jancsi is eltűnt?
- Aludj jól! Köszi, szia! – Tamásnak nem volt kedve megmondani a keserű igazat.
- Ezeknek a gyerekeknek több eszük van, mint nekünk!
- Látom őket! Éppen most szállnak partra. Siessünk, érjük utol őket!
Csilla is meglátta az utánuk igyekvő tanárok csónakját, ezért a parton bevárták Tamásékat, aki csatlakoztak hozzájuk. Robi Jancsi lámpájával világítva vezette a csapatot. A ház előtt szétszóródtak egymástól öt-hat méterre. Jutka a távcsővel nézte az erdészlakot, semmi mozgást nem észlelt a kivilágítatlan épületben. Robi kinyitotta az ajtót. Tamás félretolta, s ő ment be előbb. A lámpával mindenhova bevilágított, de nem lelt semmit. Főleg Jancsit nem lelte. A falon meglátta a petróleumlámpát, leemelte, az asztalra helyezte, és a konyhában talált gyufával meggyújtotta. Demetert kiküldte őrködni, a lányokat és Robit az ágyra, Andrást egy székre ültette, ő maga állva maradt. A gyerekhez lépett.
- Most pedig mondjatok el mindent, amit Klári nénivel kapcsolatban tudtok. Eddig sem volt vicc, de most már véresen komoly az ügy.
A három gyerek egymás szavait kiegészítve beszámolt.
- Jancsi azt mondta, hogy találkozója lesz Klári nénivel?
- Igen. De azt még mi sem tudtuk, hogy elmegyünk a kocsmába, úgyhogy…
- Értem.
- Klári néni nem jött, legalábbis addig nem, amíg mi a szigeten voltunk.
- Ez is mellett szól – mondta András.
Tamás az órájára nézett.
- Késő van már! Azt javaslom, hogy te Demeterrel és a lányokkal menj vissza, mi Robival itt alszunk. Megvárjuk a holnap déli tizenkettőt. Ezt mondjátok meg Klárinak is.
Elmentek.
Tamás megkérdezte Robitól, hogy nem lesz-e baj a hajnali edzés kimaradásából. A fiú azt mondta, hogy nem.
 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 242 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs