foltonfolt szentség / sacrul şi peticul

mi történik az emberrel ha meghal?

szerintem fogja a podgyászát és lelépik.

nincs ebben semmi metafizika.

előtte alaposan felkészülünk, mert aki meghal,

tudja jól, hogy nincs apelláta.

az egészben rejlik tán némi varázslat is,

de megesküszöm rá, hogy azért hal meg

mert mindegyre mondták neki hogy meg kell halnia.

nincs ebben semmi metafizika.

láttad-e gorét, hogy így járt volna el?

ugyan, mi alig láttuk egymást, talán

három-négy órán át csupán, ismerkedéskor,

a kocsmában ültünk, némileg beállítva

én beállítva, ő beállítva, nem is tudom

mikor hívtam magammal ismerkedjen meg elvirával

s fogalmam sincs miként élhettek együtt három hónapon át,

bár azt hittem, az elsőben elverik egymást,

vagy valami ilyesmi.

meglehet, elvira jobban emlékszik,

pedig elvira beteg volt, szörnyen beteg

alig hiszem, hogy elvira emlékezne még.

a családra nézve nagy csapás volt.

irány a kilences kórház, kérdezni lehet,

de kétlem, hogy választ adna rá.

rendben, hagyjuk elvirát, de később

egyszer sem találkoztatok,

a három hónap alatt, míg elvirával élt?

nem, nem, elvirának megvolt a saját otthona

azért vásároltuk neki, hogy

- tudom is én – hagyjuk magára boldogulni

talán hogy meg is szabaduljunk tőle

férfiakat vezettünk küszöbéig, otthagyva őket

nem akartunk bemenni, csak akkor jártunk bent,

mikor odaköltöztettük.

de miért költöztettétek oda?

hogy mindenek előtt élhesse világát.

és aztán hogy élni tanítsuk

a saját lábán és talán

nem föltétlenül szabadulni tőle hanem

hogy kissé fölszusszanjunk. ezt meg kell érteni,

elvirának szüksége volt a szabadságra,

mi boldognak láttuk volna mindannyian,

nem csak én, mert anya is,

és apa is talán.

miért “apa is talán”?

nem is tudom, nem is tudom, itt sántít valami,

miután elvira világra jött,

apa többé nem volt olyan, mint korábban.

és később se talált vissza régi önmagához.

bizonyos játszmák voltak az utóbbi időben.

bizonyos játszmák?

vagyis ő felnőtt és mintha

lenyűgözni vágyott mindannyiunkat.

szemei túlságosan kikerekedtek

és nem oda nézett, ahová kellett volna

keze-lába megmaradt

egy tíz évesének. de ez már később történt,

jóval később. mintha tizennégy

vagy tizenöt eves lett volna.

csak szeme volt nagy, másképp

tízévesnek maradt, apa meg

ő?

mutathatott neki valamit, ami cinkossá tette, tudom is én,

talán jobban értette, talán saját

tehetetlenségét szerette benne,

elvira túlságosan is ráütött.

no és a játszmák? miért mondtad, hogy

bizonyos játszmák voltak az utóbbi időben?

nem vagyok biztos benne, de szemüket meresztették

egymásra perceken, tán órákon át,

majd kiabáltak.

ez még csak egy játszma. tovább?

esténként korán fekszem, de

hallottam, miként sziszegte feléje, hogy elég volt,

vissza a babáihoz.

mást láttak talán, mint ti?

ő igen. apámról nem tudom biztosan,

mert ő amúgy normális ember.

reggel kisimult volt az arca és úgy hiszem

még szerette anyát, bár

annyi év együttélés után

még elment esténként a kocsmába, még ivott.

hány éves volt elvira, amikor

gorét elvitted hozzá?

tizenhét talán, megvettük neki

a lakást és már

vagy négy hónapja hol egyiket, hol másikat

vittem el, de ritkán

és be sose léptem.

nem hagyott bemenni?

én be nem léptem, mondtam már, szerettük volna

otthonában tudni, meg aztán mihelyt

az ajtóhoz értem, mindig kitessékeltek

tizenhat évig naponta láttam,

elegem volt belőle.

gore tehát egyedül ment be, amikor hozzá vezetted?

egyedül hát, magában, és örvendtem, hogy ő megy be,

nem pedig én. és elvira nem mutatkozott.

nem elviráról van itt szó, hanem goréról.

nem emlékszem. magam alatt

voltam a félelemtől, hirtelen rosszul lettem.

azt mondod, egy varjú volt a házban.

azt nem mondtam, de volt,

a házban volt egy varjú, kis korától nevelte.

a varjúval mi lett?

fogta és magával vitte. izgága madár volt,

de értették egymást.

vagyis a nénédnek is volt szárnya?

ó igen, valamit a hóna alá kötözött,

szárnyaknak tűntek, isten tudja, mi volt az,

de volt benne valami a varjúból, végtére:

egyikük se tudott repülni, de megesküdnék,

szárnyak voltak, amivel nem tudtak repülni.

másnak is el tudod mondani ezt a mesét?

meglehet, de a mesélő készen áll arra,

hogy nem hisznek neki. szeretnéd

hogy higgyenek neked? ne írd meg hát e történetet!

csak goréról szeretnék megtudni valamit,

tulajdonképpen csak goréra vagyok kiváncsi,

elvira él, pedig gorénak kellene, hogy.

mégis, hat hónap elvira mellett,

s utána mit se tudjunk? ki volt?

egy hebrencs volt, ki más legyen?

én pedig csak három órán át láttam

és egyáltalán nem volt ínyemre.

tehát nem volt közületek való?

nem, senkire se nézett, valami

történt az egyik szemével,

amivel félrenézett.

hogy-hogy félrenézett?

hát félre, ki tudja, merre nézett,

már mondtam, hogy csak két-három órányit láttam,

úgy tűnt, a ballal másfelé tekint

de esküszöm: ennyit láttam csupán.

elvira megmondhatná, hogy miért

nézett más irányba?

elvira nem.

de hat hónapig együtt voltak.

úgy van, de nem, elvira nem.

mondtam már: nem.

elvira tudta, hogy gorénak?

nem tudom, nem tudom, nem tudom,

annyi biztos, hogy amikor elvittem hozzá,

ő tudta, mi a teendő.

mit kellett tennie?

uramisten, nem is tudom,

megalázhatott volna mindannyiunkat,

meg is ölhetett volna, mert cask

elvira tudta, mit kell tennie.

megölte gorét?

nem ölte meg gorét, de gore

csöppet se érezte jól magát

mihelyt a házba lépett.

hányadik emeleten lakott elvira, amikor ő?

a tizediken.

gore csak úgy a mélybe ugrott?

gore egy szerencsétlen flótás volt.

úgy vélem, az ő képében elvira ugrott le,

ami az aszfalton látszott az elvira volt,

és azt hiszem, azután teljesen

másfelé vette az irányt.

a másfelé irányt vett gorét

láttad-e még? hús-vér volt? illatosította magát? bűzlött?

csak azt tudom olyan szaga volt mint egy gyereknek

abban a hányinger kocsmában.

és emlékszem, borostás volt,

és bámult rám,

tán ezért is vittem elvihez.

tehát megtörténhetett hogy ő nem,

elvira viszont őt igen?

igen, ez meglehet.

és hogy ő hat hónapot marad vele?

igen, vele.

szerethette őt?

ó, egészen biztosan nem, de úgy

tehetett, hogy azt higgye. ennek mestere volt.

legalább is apa így gondolta.

tehát nem tudod, miért csatangolt az utcán gore

éjjel kettő után?

nem tudom, mondom, és nem tudom, miért.

talán ezért illettek egymáshoz.

úgy bizony, passzoltak,

mindkettő guvadt szemű volt.

láthattak valamit ami.

erősen kétlem, mindketten guvadt szeműek voltak,

és nem hiszem, hogy valamit is láttak,

de azt már nem értem, miért nem,

viszont tökéletesen illettek egymáshoz,

azt hiszem, iszonyúan randák voltak szeretkezéskor,

nem láttam, de mondták, hogy a szomszédok

szeme láttára,

panaszkodtak apának.

ezért ment el gore?

nem tudom, de amikor eloltottuk a villanyt

apám nevetett

majd én is felnevettem

és aztán az egész oltári röhögésbe fúlt