Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 35-36. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 35-36. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. február 08. kedd, 16:12

Angéla és Tamasi Ebergényi százados irodájában ültek, aki az alezredes nyugalomba vonulása után vette át a csoport vezetését. Az alezredes kérdezett.
- Kiadtátok a körözést?
- Ki, és van valami, ami érdekelhet téged. – Kivárt néhány másodpercet, de az alezredes arcán nem látott változást. – Van egy főtörzsőrmesterünk, kiváló szakember, akinek mániája, hogy Opelek rendszámát gyűjti. Már megfertőzte az egész gárdát. Egy füzetbe lejegyzi azokat, kidobja, ami már megvan…

 


- A lényeget Józsikám, sürget az idő!
- Számítottam a jöttödre, iderendeltem. Behívom!
A főtörzsőrmester valóban akkurátus ember volt, elnyerte Tamasi tiszteletét. Megtudták tőle a körzetben felbukkanó tegnapi, tegnapelőtti Opelek adatait, színüket, rendszámukat, s ahol ő járőrözött, az utasok számát is. Tamasit a keddi késő délutáni kocsik érdekelték. Egyetlen Opel volt a füzetben, amely fekete színű, és azon az útvonalon haladt, amin ő Angélával. Beírta a noteszébe a rendszámot, lekezelt a rendőrrel, aki távozott.
Az alezredes ismerte egykori beosztottja hiúságát.
- Príma csapatot hoztál össze!
- Nem csak az én érdemem! Miért kell neked, nektek az az Opel?
- Angéla, meséld él a százados úrnak a lényeget, én addig utánanézek valaminek.
Mire a nő befejezte, az alezredes vissza is jött. Éppen Ebergényi csodálkozó szavaira érkezett.
- Szőkét tetszett mondani?
- Igen. Miért kérdezi?
- A szigettől nem messze történt egy haláleset.
- Tudjuk, meg is akartam nézni a helyszínt. Mire jutottak a laborosok?
- Az orvosszakértőnk megvizsgálta a holttestet. A fejsebek elhelyezkedése és jellege alapján kizárta a balesetet.
- Szóval meggyilkolták a mérnök urat – állapította meg Tamasi.
- Igen, valami gömbölyded tárggyal, ami lehetett egy nagy kavics, de egy evező is.
- Van valami, ami a lehetséges tettesre utal?
- Az embereim barna és szőke hajszálakat találtak az áldozat víkendházában.
- Szőkét? – emelte fel a hangját Angéla s az alezredesre nézett.
- A kocsiját is átvizsgálták? Az aktája szerint volt egy piros Volkswagenje.
- Tudom, Andorkám! Nem, abban nem találtak semmi rendkívülit. Megkerestük a volt feleségét. Ő barna, de az elkövetés időpontjában repülőgépen ült.
- Térjünk vissza a szőkére! A rendszám alapján azonosítani lehet a tulajdonost. A címe kellene nekem.
- Azonnal intézkedek. – A százados a telefonhoz nyúlt s kiadta az utasítást. – Ha meglesz az eredmény, azonnal hívjatok vissza! – Letette a kagylót és az alezredeshez fordult. – Szerinted a két ügy összefügg?
- Talán – óvatoskodott Tamasi.
- Asszonyom, itt van az a levél, amit a fia írt?
Tamasi válaszolt.
- Géza elégette. Véletlenül.
Ebergényi felhúzta a szemöldökét, de csak ennyit mondott.
- Kár.
Csöngött a telefon. A százados a vállához szorította a kagylót és felírta a címet egy papírszeletre. Megköszönte a gyorsaságot, letette. Egy másik lapra lemásolta az adatokat, s átnyújtotta az alezredesnek.
- Látom, tiéd az ügy. Magasabb érdekek vannak a háttérben. A gyilkossággal azért mi foglalkozunk. Ha megtudok valamit, értesítelek.
Tamasi megköszönte, és biztosította a kölcsönösségről. Felállt, kezet fogtak. Megkérte Ebergényit, hogy rendeljen egy taxit. A százados megcsókolta Angéla kezét.
- Ne aggódjon, meglesz a gyerek! Üdvözlöm a kedves férjét.
Kikísérte őket az irodából.
Mire a második emeletről sikerült a sok érdeklődő egykori kolléga tapintatos lerázásával kiérniük az épület elé, a taxi már ott volt. A vezető megismerte az alezredest, kipattant a kocsiból, kitárta előttük az ajtókat. Vigyorogva kezet fogott Tamasival, s miután beültek, beszélni kezdett.
- Haza, ugye? Még mindig ott lakik? De rég láttam, alezredes úr, emlékszik még rám? – A visszapillantó tükörben Angélára nézett. – Tudja, aranyom, ő mentette meg az életemet!
- Ne ködösítsen, Lajos! Nem akasztották volna fel!
- De bezárnak! Nekem pedig az élet a szabadság! Ha akkor elfogadja annak az ökör Ebergényinek a véleményét, még ma is csücsülnék. Igaz, hogy nem én öltem meg az anyósomat?
- Igaz.
- Hol a szekere?
- Elvitte az asszony.
- Úgy érti, hogy… – a sofőr hátrapillantott. – Ízlése az van!
- Angélának is – mosolygott Tamasi, és megpuszilta a nőt. Halkan beszélgettek egymással. Egyszer csak az alezredes megkérdezte a taxist.
- Lajos, véletlenül nem ismer egy Káptalan Katinka nevű nőszemélyt?
- Ő valami szajha?
- Miből gondolja?
- Nem hallotta még a jelmondatukat? Az én fejem nem káptalan, de, bocsánat a szóért, a pinám mindent befogad.
- Nem, nem hallottam. És te?
- Ne disznólkodj! – nevetett Angéla.
- Ebből gondoltam, hogy ez művésznév.
- Hát éppenséggel ki volt rúzsozva, vörösítve meg cicomázva.
- Nem tudja az igazi nevét?
- Sajnos nem. Meglehet, persze, hogy ez az igazi.
- Megkérdezem a kollégákat.
- És ez a cím valódi? – előrehajolva megmutatta a noteszét.
- Van ilyen.
- Odavinne?
- Andi, nem lehetne később? Álmos vagyok, fürödni is szeretnék!
Az alezredes fizetett. A sofőr először nem akarta elfogadni a pénzt, főleg amikor meglátta, hogy Tamasi egy ötezressel meg is toldja.
- Fogadja el, Lajos, megérdemli!
Kezet fogtak. Lajos kisegítette Angélát, és mélyen meghajolva megcsókolta a kezét, és elhajtott. Angéla és Tamasi bementek a házba.
- Nem akarsz bejönni mellém? – szólt ki a fürdőkádból a nő.
Az alezredes ledobta magáról a ruháit, beült Angélával szemben. Lábujjaikkal, talpukkal szereztek boldogságot a másik testének, lelkének. Utána kiszálltak a kádból, megtörölték egy mást, Andor adott a nőnek bugyit, fürdőköpenyt, és megvetette az ágyat. Angéla odabújt mellé.
- Még mindig az a nő jár a fejemben – töprengett a férfi.
- Én nem vagyok jó neked?
- Nem arról van szó.
- Hát miről?
- Még nem tudom. A férjed talán igen. Aludjunk egy kicsit! Beállítom négyre az órát.

                                                               36.

Jancsi odaadta Tamasi névjegykártyáját sziget előtt. Robi elkezdett futni a falu irányába, a másik három a fejére erősítette ruháit, és mellúszásban átjutott a szigetre. Az osztály tagjai már az asztaloknál ültek. Néhányan érdeklődtek, hogy merre jártak, hol a gomba, de a válaszok hallatán rájöttek, hogy nem érdemes tovább firtatni a kérdést. Klára odalépett hozzájuk. Idegesnek látszott.
- Robi hol van?
- Ne tessék aggódni, nemsokára itt lesz.
- Csak telefonál.
- Telefonál? Kinek?
- Nem mondhatjuk meg. – Csilla közelebb hajolt, és súgva mondta: – Nem a tanárnő férjének.
Klára villámló szemmel nézett a lányra, de nem szólt. Jutka félrevonta.
- Ha Robi megérkezik, szeretnénk mondani valami fontosat Klári néninek. Átmennénk a másik szigetre.
- Miről akartok…
- Ne tessék haragudni, de Robi nélkül nem beszélek. – Ezt jelentette a másik három gyerek fejcsóválása is.
- Hát jó! Gyertek.
- Tessék szíves szólni a tanár uraknak is!
Megérkezett az ebédet szállító motorcsónak. A szigetet hamarosan evőeszközök csörgése, csámcsogás, vidám beszélgetések, magnó-zene, nevetgélés, majd pohárcsengés, böfögés hangjai töltötték be. Robi is megjött, bólintással jelezte, hogy sikerrel járt. A levest villámgyorsan bekanalazta, s kanállal ette meg a pörkölt nokedlijét. Egy csirkecombbal a kezében lépett be a csónakba. Jancsi egy pillanat alatt átvitte őket a másik szigetre, ahol a tanárok már együtt voltak.
- Mi az a nagyon fontos, amiről így hallgattatok? – kérdezte erőltetett nyugalommal Klára.
- Gergő életben van!
- Azt mindig is sejtettük, de mitől mondod olyan magabiztosan?
Jutka lehúzta a gyűrűsujjáról az ezüstkarikát, Klári néni tenyerébe tette.
- Ez Gergő gyűrűje.
- Hol találtátok?
- Innen két, két és fél kilométerre van egy erdészház, annak a budijában.
- De aztán megmostátok a kezeteket, ugye? – tréfálkozott Tamás, de a gyerekek lesújtó pillantására elhallgatott.
- Mást is találtatok? – faggatta őket Demeter.
- Sajnos nem.
- Ez nem elég? – Jancsi hangja indulatos volt.
Klára nézte, fel- feldobta a gyűrűt.
- Honnan veszitek, hogy ez Gergőé volt?
- Még mindig az övé! – csattant fel Jutka.
- Jó, jó! Nem lehet, hogy csak szeretnétek, hogy az övé lenne?
- Miért, Klári néni nem szeretné?
- Dehogynem, dehogynem, csak…
Jancsi ingerülten kiáltott fel.
- Nincsen semmiféle csak! A házban nemrégen lett felmosva, rendet is tettek.
- Ez mit bizonyít, Jancsikám? Csak azt, hogy pedáns emberek jártak ott nemrégiben!
Csilla odasúgta Jutkának.
- Megőrülök! Klári néni helyében már a plafonon járnék örömömben, nem szőröznék, mint ő!
- Nem szőrözés ez, Csilluskám! Biztosat szeretnék tudni. Elvégre matektanár vagyok. – A szégyenkező lányra kacsintott. – Tudhatnád már, hogy jó a fülem.
- Akkor tessék kiszámolni, hogy mennyi az esélye annak, hogy egy vadidegen ember itt és most ugyanolyan gyűrűt rejt el egy isten háta mögötti erdészház budijában, mint amilyen Gergőé!
Klárát meglepte Robi kemény hangja, nagyon is logikus kérdése. Rést keresett a fejtegetésben.
- Ha ez a gyűrű valóban Gergőé, és ha azért dugta el, hogy valaki megtalálja, miért épp egy ilyen lehetetlen helyet választott?
- Hogy az elrablója ne vegye észre!
- Talán azt is tudjátok, hogy ki lopta el?
- Ezt a komolytalanságot a tanár úrtól vártam legkevésbé!
Demeter mentegetőzött.
- Értsetek meg minket is! Eltűnik egy tanítványunk, lehet, hogy lakat alá kerülünk. Nem nagyon ügyelhetünk a nyelvi pontosságra!
- Bocsánat, tanár úr! Megértjük mi magukat. Elég kényelmetlen helyzetben vannak. – A tanárok összenéztek. – Ami a kérdését illeti, van, akire gyanakszunk.
- Ki lenne az?
- Elsősorban Andi néni.
A négy tanár tekintete ismét találkozott. Jancsi észlelte.
- Csak nem rá gyanakodnak maguk is?
- Mondjuk inkább úgy, hogy megfordult a fejünkben.
- Mi oka lenne rá? – csattant fel Klára.
- Tudjuk, hogy a barátnőd, de te sem ismerheted teljesen. Mit tudsz a múltjáról?
- Nem sokat.
 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 396 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs