Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 33-34. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 33-34. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. február 06. vasárnap, 17:00

Andrea kiszállt a Ladából. Gyorsan kaput nyitott, majd ajtót, letépte Gergő szájáról a ragtapaszt, kioldozta a kötelét.
- Segíts!
Egy üres hátizsákot tett a fiú kezébe, ő pedig rakta bele a szekrényből a ruhákat, cipőket.
- Megtaláltad apát?
Andrea a válasz helyett sürgető mozdulatot tett.

 


- Odaadtad neki a levelet?
A nő kilépett a ruháiból, lerúgta a szandált. A melltartó és a bugyi kivételével azokat is a zsákba rakta. Kiment a fürdőszobába, lemosta arcát, ajkait.
- Öntsd ki a hamutartót, mosd is ki!
- Odaadtad?
- Oda hát! Siess!
Gergő megtette, amit a nő parancsolt. Miután bejött, így beszélt:
- Tudod, sok igazság van abban, amit írattál velem!
- Később! Most…
- Maszatos maradt az arcod.
- Kösz! Vidd ki a kocsiba a hátizsákot! – Utánaszólt. – Gergő! – A fiú megtorpant. – Ugye nem szöksz meg?
- Nem.
Andrea puszit küldött a kezével.
- Siess! Én lemosom az arcomat.
Amikor kilépett a házból, bezárta, de a kulcsot nem vette ki a zárból. Gergő a ház előtt állt a hátizsákkal.
- Miért nem pakoltad be?
- Nem találom a kocsidat.
- Ez a Lada az! Oda tegyed!
Már a kocsiban ültek, amikor egy idős házaspár fordult be kutyával. Rámosolyogtak Andreára, a férfi a kalapját is megemelte, és bementek a házba.
- Kik voltak ezek?
- Mondjuk, hogy a szüleim.
Indított.
- Hova megyünk?
- Még nem tudom. Csatold be az övet!

                                                               34.

A Jancsi vezette kis csapatnak nem volt nehéz megtalálni az erdészházat. A fiúk a rácsokon felhúzódzkodtak két ablakhoz, bekukucskáltak. Meglepődtek a tisztaságon. A kocsmáros azt mondta, hogy már évek óta nem néz a házra senki. Körüljárták. Megnyomogatták az ablakkereteket, hátha találnak egy nyitva felejtett szárnyat. Eszükbe jutott, hogy a rácsokon egyikük sem férne be, abbahagyták. Csalódottan néztek egymásra. Már azon tanakodtak, hogy kifeszítik az ajtót, amikor Jancsinak eszébe jutott valami. Újra felhúzta magát, újra benézett.
- Úgy tűnik, nemrégiben takarítottak itt, még fel is mosták a padlót. – Aztán leereszkedett, az ajtóhoz lépett. – Régi típusú zár, nagy kulcs való belé. Nézzünk szét, hátha itt hagyták!
Mind a négyen a kulcs keresésébe kezdtek. Egyszer Robi felkiáltott.
- Ördögöd volt – és egy kő alól kiemelt egy kulcsot. – Lássuk, passzol-e!
Passzolt.
- Honnan tudtad, hogy itt kell lennie? – kérdezte áhítattal csillogó szemekkel Csilla.
- Nem tudtam, csak gyanítottam. Ilyen nagy kulcsot nem raknak kulcskarikára, meg ez szokás is. A nagyapám mesélte, hogy…
- A fő, hogy megvan! Menjünk, nézzük meg, milyen belül! – javasolta Jutka.
Robi kétszer megfordította a zárban, kitárta az ajtót. Hypo szaga ütötte meg az orrukat.
- Ha már rendőrösdit játsszunk, megkérdezem: ki mos fel hypóval?
- Aki nyomokat akar eltüntetni, aki nem akarja, hogy a rendőrkutyák megszimatolják! – vágta rá Robi.
- Akkor miért hagyta itt a kulcsot? – Jutka kérdése Jancsit bámulatba ejtette.
- Kitűnő a logikája, kollegina! – Megpuszilta a lányt, aztán folytatta. – A bűnözők, amennyiben jelen esetben bűnözőkkel vagy bűnözővel állunk szemben, gyakran követnek el baklövéseket. De az is lehet, hogy valami köti ehhez a házikóhoz, és nem szeretné, hogy elcsúfítsák az ajtó felfeszítésével.
- Esetleg arra számított, hogy visszatér ide! – Robi sem akart kimaradni a variálgatásból.
Jancsi az ablakokat nézte.
- Egy ember dohányzott itt.
Csilla beleszagolt a levegőbe.
- Én nem érzem.
- Érezni én sem érzem, de ez a rács egy helyen le van tisztogatva. Biztosan ott nyomta el a cigit, aztán…
- Mert nem akart nyomot hagyni!
- Ő nem volt felöltözve – mondta Jutka –, a másikat vagy a többieket meg zavarhatta a cigaretta.
- Várj, ne mondd meg! Én is kitalálom, hogy miből gondolod: nem ment ki, hanem a nyitott ablaknál szívta a cigijét!
- Nem is baj, hogy nem vettük be az öcsikédet, jó detektívek vagyunk nélküle is! Jutka! Le a kalappal előtted! Menjetek ki Robival, lássuk, ott milyen sikerrel lesztek! – Csilla megvárta két társa távozását, aztán átölelte Jancsit.
- Kis nyomkeresőm, előtted nincs az a titok, ami rejtve maradna! – Tenyerét a fiú nadrágjához tette. – Mit olvasol ki az én szememből?
Jancsi belenézett a világoskék szemekbe. Elvette a lány kezét.
- Nem fogsz megsértődni?
Csilla arca elkomorodott.
- Jutka! Ugye Jutka bolondított el!
- Ne hülyéskedj! Ő Gergőé!
- Gergő nem is tud erről! És ha az lenne is, a fiúknak nagy dicsőség, ha lecsapják a másik kezéről a nőjét!
- Nézzük meg az ágyakat!
Csilla nevetett.
- Ez a beszéd!
- Én ezt, te azt!
A lány kiöltötte a nyelvét Jancsira és elfordult. A fiú megpaskolta a fenekét.
- Nem érdekelsz, meg vagyok értve? – duzzogott Csilla.
Jancsi felhajtotta Gergő ágyán a plédet.
- Gyere, Csilla! Ezt nézd meg!
- Egy folt! Mellette egy másik! Mik ezek?
- Hármat találhatsz.
A lány elsőre kitalálta.
- Megmondjuk Jutkának?
- Joga van tudni. A társunk, nem?
Alig léptek ki a házból, Jutka mosolyogva megjegyezte.
- Szerelmes természetű lány ez a Csilla.
- Ezt hogy érted?
- Ahogy mondom. Nincs ezen mit magyarázni.
Robi a szeme sarkából a lányt figyelte.
- Úgy érted, szeret szerelmeskedni?
Jutka nem felelt. Megállt. Robi is. Komoly arccal néztek egymásra.
- Gergőre gondolsz?
Jutka megrántotta a fejét, mint aki felocsúdik.
- Keressünk nyomokat!
Bejárták a ház körüli füves területet, le-lehajoltak, felvettek valamit, aztán eldobták. A fák törzsén is árulkodó jeleket kerestek, de nem találtak sem egy természetellenes elváltozást, sem egy ágra felakadt ruhafoszlányt. Lehajtott fejjel sétáltak, amikor Jutka észrevette a budit.
- Nem mész be?
- Nem kell – legyintett Robi.
- Nem arra gondoltam. Hátha van valami ott.
- Nincs nálam a laboratóriumom, hogy megállapítsam, mit ettek!
Jutka nevetve nézett a fiúra.
- No, az én kedvemért! Vagy menjek én?
Robi benyitott. Keresgélt. Az egyik tetőoszlop alatt egy kis kerek tárgyat tapogatott ki. Levette. Egy gyűrű volt. Felkiáltott és megmutatta Jutkának.
- Ez Gergőé! Megismerem. Gergő él! Az én Gergőm! Köszönöm! – Robi savanyú arckifejezését látva elhallgatott, lehajtotta a fejét, de kezével szorította, simogatta a gyűrűt.
Beszaladtak a házba.
- Gergő él!
- Tudjuk.
- Honnan?
Amikor megmutatták neki, Jutka sírva kiabálta:
- Megölöm mind a kettőt!
Jancsi csitítgatta.
- Gondolkozz logikusan. Gergő azért hagyta a budiban a gyűrűjét, hogy megtalálja valaki, tehát nem önszántából ment el. Ha ez így van, lehetett a szeretkezés erőszakkal kényszerített is!
- Engem próbáljon kényszeríteni valaki, ha én nem akarom! Kikaparnám a szemét is!
- Tudjuk, hogy bánkódsz, de inkább örülj, ha tényleg szereted, örülj annak, hogy él! – tette barátnője vállára a kezét Csilla.
- Első akciónak nem is volt rossz – mondta Jancsi a szigetre menet.
- Nem tudtok valahol egy telefont?
- Minek?
- Beszámolni a főnökünknek.
- Igaz!
- A gondnoknál? Áá! A faluban biztosan van.
- De hülye vagyok! Van valamelyikőtöknél aprópénz?

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 267 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs