Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 31-32. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 31-32. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. február 01. kedd, 18:26

Balogh D. Géza hunyorgott. Érezte a betűző napsugarak melegét, hallotta a zajokat. Nem értette, hiszen nem másnapos, hogy mitől fáj a feje. Sajgott egy kicsit a heréje, az éjszaka jutott az eszébe, kinyújtotta a kezét, de csak az üres párnát, paplant simogatta, Katinka nem volt sehol. Kinyitotta a szemét, s meglátta a paplanon, a párnán a sperma foltjait. Gyorsan leszállt az ágyról, körülnézett a szobában, az eltört poháron, az üvegszilánkokon.

 


Megtapintotta a szőnyeg sötétebb és nedves felületét. Leszedte az ágyneműt. Észrevette a kárpiton is a foltokat. Káromkodott. Fogta a huzatokat, meztelenül leszaladt, berakta őket az automata mosógépbe. Keresett egy szivacsot, megvizezte, kivette a porszívót, s szaladt vissza a lépcsőn. Meglátta, hogy a dolgozószoba ajtaja nyitva van. Megállt egy pillanatra, a szíve hevesebben kezdett el dobogni. Letette a földre a porszívót. Odalépkedett, benézett. Először a szétszórt mappákon, papírlapokon állapodott meg a szeme. Harag töltötte el. Feljebb emelte a tekintetét, s meglátta az asztal közepére tett borítékot. Bement a szobába, megállt az asztal előtt. Megismerte a fia kézírását. Feltépte a borítékot. Ahogy haladt a levél olvasásában, arca mind sötétebb lett. Összegyűrte, majd kisimította a papírlapot. A zsebébe akarta dugni a levelet, ekkor vette észre, hogy még mindig meztelen. Kiment, a kulccsal bezárta az ajtót. Felemelte a gépet, kiporszívózott a hálószobában. A szivaccsal letörölte az éjszaka nyomait. A kulccsal, a szivaccsal, a pohár maradványaival és a levéllel a kezében lement a földszintre. Helyükre tette a tárgyakat, a kukába az üvegdarabokat. Felvette a fotelról a fürdőköpenyt. Leült, a dohányzóasztalra helyezte a levelet. Felállt, töltött magának egy italt. Visszaült, nem nyúlt hozzá, de a levelet nézte. Gondolkodott. Gondolkodás közben az ujjaival dobolt az asztalon. Megfogta a levelet, felállt, átment a fürdőszobába, keresett egy ollót, s levágta levélnek azt a részét, ami bajba keverhetné őt. Maradt hat sor. Visszament. Bár nem dohányzott, mindig tartott a polcon egy öngyújtót, kiment, meggyújtotta a levél árulkodó felét, bedobta kagylóba, s megfeketedett papírt lehúzta WC-n. A levél másik felének vágott szélét megpörkölte. Visszament a nappaliba. Tárcsázott.
- Kapitányság! Parancsoljon!
- Tamasi alest keresem.
- Már nem dolgozik itt.
- Nem is jelentkezett?
- Milyen ügyben keresi?
- Magán.
- Akkor hívja az otthoni vonalán!
- Volt itt, vagy nem! Ne baromkodjon, mert…
- Ki maga?
- Balogh D.
- Ön az? Akkor bocsánatot kérek! Mit parancsol?
- Mondtam már! Tamasi járt maguknál?
- Most is itt van. Egy félórával ezelőtt jött be.
- Hívja a készülékhez!
- Egy pillanat!
Fél perc telt el, mire a vonal túlsó végéről meghallotta az alezredes hangját.
- Gézám, úgy néz ki, hogy a fiad életben van.
- Tudom. Küldött egy levelet.
- Ő?
- Ő, ő! Min csodálkozol?
- A nyomok azt mutatják, hogy elrabolták.
- Miféle nyomok?
- Most nem részletezem, de eddig azt hittük, hogy egy nő rabolta el!
- Egy nő? Angéla veled van?
- Itt van, adjam?
- Csak mondd meg neki, hogy ne aggódjon Gergő miatt, aztán gyertek ide!
- Még el kell intéznem valamit, kábé félóra múlva ott vagyunk. Most már te se aggódj! Gondolom, pokoli éjszakád volt!
Balogh nem válaszolt, letette a kagylót. Felment az emeletre, felöltözött. Megköpött tenyerével még végigsimított az ágyon, lehajtotta kis ablakot, behúzta a hálószoba ajtaját és lejött. Most vette észre, hogy a felesége fürdőköpenyét viselte eddig, megszagolta s betette a szennyes tartóba. Leült. Tenyerét a tarkója fölött összekulcsolta, a fejét a mennyezet felé feszítette. Két dolog növelte a fejfájását: Tamasi hangja, amikor az utolsó mondatot mondta. A másik a nő volt. Erősen koncentrált a tegnap estére. Eszébe villant, hogy tulajdonképpen semmit nem tud arról a nőről. A zsebéhez nyúlt, kifordította, aztán a nadrágzsebeit is. Egy pillanatig gondolkodott, aztán az asztalon fekvő papír alatt meglelte a kulcsot. Nagyot fújtatott, megkönnyebbülve ült vissza a fotelbe.
A felesége és az alezredes kopogtatás nélkül jöttek be. Angéla merev arccal hagyta, hogy megpuszilja, Tamasival kezet nyújtott neki. Leültek egymás mellé a heverőre.
- Ez az a levél? – nyúlt a papírlapért a nő. Úgy tartotta, hogy az alezredes olvashassa.
- Istenem! Ez tényleg az övé! – Végigolvasta. – Ennyi? Mi lett a többivel?
- Igen, az elhelyezésből kitűnik, hogy legalább háromszor ennyi lehetett a levél – állapította meg Tamasi.
- Amikor végigolvastam, olyan düh fogott el…
- Miért?
- Miért? Miért? Milyen jogon feny… szapul engem ez a taknyos?
- Hogy beszélsz a fiadról? – kiabálta Angéla. – Ezerszer különb nálad!
Az alezredes Baloghra nézett.
- Az előbb azt akartad mondani, hogy fenyeget. Mivel fenyegetett meg?
Balogh sokára válaszolt.
- Nem lehetne Angéla nélkül?
- Az anyja vagyok! Jogom van tudni!
- Azt írta, hogy ha nem teljesítjük a kérését, már hogy Angelika és én… szóval… ha nem rendezzük az életünket, akkor…
- Fejezd már be!
- Akkor öngyilkos lesz.
Angéla felállt, megragadta Balogh zakóját.
- Megöllek, ha a fiamnak valamilyen baja esik!
Tamasi lefeszítette a görcsösen markoló kezeket.
- Nem ezzel kell most foglalkozni! Elvihetem a levelet? Hátha találunk használható ujjlenyomatot.
- Azé a nőét, akit a telefonban említettél?
- Talán.
- Vigyed.
- Akkor én megyek is. Sietni kell, nehogy valami meggondolatlanságot csináljon az a gyerek!
- Megyek ve… magával!
- Kedves Angéla! Én vagyok az idősebb, tegeződjünk!
- Hozok poharakat.
- Reggel nem szoktam inni.
- Akkor egy puszi! – Angéla szenvedélyesen szájon csókolta Andort. – Ezzel a sok magázó évet pótoltuk!
- Nem a férjeddel kellene most maradnod? A közös bajban?
- Egyetlen percet sem maradok kettesben a fiam gyilkosával!
- De Angéla!
- Miért? Gergő nem a kurváid miatt ment el? Reggel…
Tamasi sietve közbevágott.
- Sietni kell! Jössz vagy maradsz?
Angéla is felállt.
Távozásuk után Balogh agyában egy ideig motoszkált még felesége „reggel” szava, de elhessegette magától a mélyebb értelem kutatását, felment, rendet tett a dolgozószobában. Úgy látta, nem tűnt el semmi, megvoltak a Kondroth- és a Simon-ügy iratai is. Ez annyira fellelkesítette, hogy eszébe jutott, hová rejtette el a Katinka címét tartalmazó cédulát. Rátekintett, betette a kabátzsebébe. Csengetést hallott, lesietett. A szerelő meghozta a Volvót. Bezárta a lakást, lehajtotta a garázsajtót. Kiment, beült a kocsiba, és elhajtott a nő címére.

                                                               32.

Ahogy a négy gyerek eltűnt a fák között, Klára leemelte szeméről a látcsövet. Arcáról idegesség és némi félelem volt leolvasható. Lehajtott fejjel ballagott. Törte a fejét. András és Demeter sétáltak a sátor előtt és beszélgettek, Tamás fekvőtámaszokkel igyekezett megőrizni kondícióját. Klára megállt a kicsi erdő szélén, egy fa mögül nézte őket. Gondolataitól pír szökött az arcára. Elindult feléjük.
-Gyertek be a sátramba! – szólt, és bement.
A három férfi követte. Leültek.
- Bánt valami? – kérdezte Tamás.
A nő mosolyogni próbált, de nem sikerült neki.
- Az alezredes, ugye azt mondott, szóval a rendőr szerint Balogh Gergő él, így a gondunk, ha nem is szűnt meg, enyhült. De itt vannak Jancsiék! Az a négy gyerek valamiben spekulál.
- Miből gondolod?
- Bementek a túlparti erdőbe – Klára abba az irányba mutatott
- Fiatalok, egészségesek, sajnálod tőlük?
- Ti is hallottátok, mit mondott Jancsi a gyűlésen! Ha azt akarják, amire Demeter célzott, csinálhatják este is.
- Vagy éjszaka!
Klára vörös arccal megvető tekintetet vetett Tamásra.
- Ne légy undok
Hallgattak. Gondolkoztak.
- Nem azt mondtad, Klárikám, hogy Ádám Jancsi nem árult be a rendőrnek?
- Igen, legalábbis azt mondta, de mi garancia arra, hogy nem jár el a szája, meg a többinek is, mások előtt?
- Megértünk, Klárika! Nekünk is kényelmetlen, hogy négy taknyoson függ a jövőnk!
- Mit tehetünk?
- Nekem van egy ötletem, azért is hívtalak be titeket, de előbb kérek egy pohár sört!
Tamás felugrott, a hűtőtáskából kivett egy dobozos sört, felnyitotta és a nő kezébe tette. Klára ránézett.
- Csak egy pohárral kértem!
-    Majd megiszom, ha te nem tudod. Igyál, aztán ne csigázz tovább bennünket. A kevés okos nő közé tartozol, hátha van mentőötleted.
Klára elengedte a füle mellett a nemét kicsinylő szavakat, ivott, letörölte ajkáról a habot.
- Arra gondoltam, hogy érzelmileg kellene őket magunkhoz láncolni!
- Folytasd!
- Mi lenne, ha megmentenénk egyikük életét?
- Ahhoz bajba kellene kerülnie valamelyiknek!
- Egyikünk elrabolja, a másikunk megtalálja? – ironizált András. – Az a véleményem, hogy túllihegitek ezt a dolgot! Amit tettünk, megtettük, jólesett mindnyálunknak! Kinek mi köze hozzá?
- Nem ilyen egyszerű ez! – emelte fel a hangját Klára. – Ismered a főnököt, milyen konzervatív, ráadásul vaskalapos!
- Némelyik szülőről nem is beszélve!
- És szerintetek, hogyha nyilvánosságra kerülne a dolog, kinek hinnének?
- Ne bírósági tárgyalásban gondolkozz! Elég, ha egyikük, akár véletlenül is kikottyant valamit! A pletyka nagy úr! Aztán ráharap a sajtó, a rádió, a tévé!
- Tudod, mennyire utálják a tanárokat!
- Mesebeszéd!
- Aztán egyenként behívat a főnök, tapintatosan közli velünk, hogy ezért meg ezért nem tart igényt a munkánkra.
- És akkorra már az egész város, sőt az egész ország rólunk beszél! Sejted, ki alkalmazna minket?
- Olyan nagy bűn az, amit elkövettünk?
Demeter olyan hangon tette fel a kérdést, hogy akaratlanul is nevettek.
- Egyszóval nem szabad elbagatellizálni a problémát.
- Térjünk vissza Klárika javaslatára! Milyen módon szeretnéd magunkhoz láncolni a szívüket?
- Menjetek, nézzetek körül, nem ólálkodik-e itt valamelyik gyerek!
A férfiak kimentek, egy perc múlva visszajöttek, s megnyugtatták Klárát, hogy nincs senki a környéken.
- Lehet, hogy – kezdte a tanárnő –, Tamásnak nem fog tetszeni, mert az osztály egyetlen élsportolójáról van szó.
- Mit akarsz Laczkó Robival?
- Meg akarja menteni!
- András, ne ízléstelenkedj! Robi minden nap reggel hatkor úszik, akár tél van, akár nyár. Láttam, itt is betartja az edzője utasítását.
- Így van! És?
- Ő is… tudjátok!
- Mire akarsz kilyukadni, egyem a… a szíved!
- Tamás, elhoztad a búvárfelszerelésedet?
- Nem! Kölcsönadtam Kingának.
- Kár, pedig jó lett volna. Akkor máshogy kell megoldani!
- Mit? Beszélj már, mert megjönnek a kölykök, mire…
- Azt gondoltam, hogy egyik reggel, hat óra után, amikor Robi úszik, az egyikőtök lehúzza a víz alá, ott tartja egy darabig, aztán elengedi, én meg kihúzom! Meg lesz mentve az élete, és a mi jövőnk!
- És ha kicsúszik a szorításból, ha nem sikerül?
- Akkor itt állunk megfürödve!
- Legalábbis az egyikünk.
- Mást kell kitalálni!
Demeter védelmébe vette Klárát.
- Az biztos, hogy Laczkó a kulcsfigura! Őt kell eltüntetni és megtalálni!
- Mint a meghaló és feltámadó istenek! – András nem tudott kibújni a bőréből.
- Az a kérdés, hogyan?
Tamás vette át a szót.
- Tegnap megfigyeltem, hogy vagy tíz percig árral szemben úszott, utána meg az árral pár kilométert. Mi lenne, ha egyikőnk akár csónakból, akár úszva megközelítené, és fejbe vágná, úgy, hogy megszédüljön, Klári meg kihúzná?
- Figyelemre méltó eszme!
- És ha seb lesz a fején?
- Annyi gally, hordalék úszik a folyóban!
Klára megpuszilta Tamás fejét.
- Te vagy a megmentőnk!
- Újabb kérdés: ki viszi ezt végbe? Klárika, és…
- Leszek én! – állt fel Demeter.
- Aztán ne üss nagyon nagyot holnap reggel!
András halkan szólalt meg.
- Néha olyanok vagyunk, mint a gyerekek.

 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 926 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs