Ellendal (Karcsinak)

károlyom, de jó, hogy en-magunk vagyunk
úgy is mint porszemek
és mint utolérhetetlen szellemóriások

eltelt fölöttem cirka hetven év
és úgy érzem már minden voltam
pedig hát semmi sem vagyok
csak lenni szeretnék

most éppen jelentem neked
hogy rudolf trónörökösként
a magyaroknak rezsőként
hajókázom a dunán lefelé
vadásszenvedéll yel
brehm oldalán
sasokra gémekre uhukra vércsékre
hollókra vadászva
szenvedélyesen
április zöld berkeiben pagonyaiban
szúnyograjokkal körbedongva
derék vadászlegényekt ől körbesürögve
vadászok és tudóskodok
herceg vagyok és mégsem vagyok herceg
ember vagyok és azt hiszem mégis inkább csak
emberke
szít az indulat a bánat a szerelem
a magány feloldhatatlan
a kilátástalanság ba rohanó
ámokfutása

de nem szeretném rudolfként végezni
se ferenc ferdinándként

ágyban párnák közt
hörögni hánykolódni
ez illik hozzám
kételkedve mintha
még lennék