Daganat a falban / Umflătura din perete

Kezdetben a manzárdszobámat a külvilággal összekötő előszoba baloldali falán egy dudort – pontosabban  egy csöppnyi egyenetlenséget – lehetett észlelni, amitől megrepedezett a festék és beázott a vakolat; jó ideig senki se vett róla tudomást, mert az előszobát füsthomály borította, mintha egy posztódarabbal valaki letörölte volna a dolgok körvonalait, félig-meddig visszavetve azokat a teremtés előtti képlékenység állapotába.

Amikor megmutattam neki, házigazdám meg volt győződve róla, hogy a falban megrepedt egy vezeték, mire szerelőt hívott, aki csak egy kis, gömbölyű és nedves üregre bukkant, amit aztán megtöltött vakolattal, majd elegyengette, végül elköszönt.

- János bá, látta ma a falat? - kérdeztem a háziúrtól két hét elteltével.

- Mi van már megint, hékám? - szólt vissza János bá, s amikor meglátta, hogy a faldudor visszanőtt, hirtelen szitkozódni kezdett az ablakon kidobott pénz okán.

Ezúttal nem hívtunk szerelőt, s az építészt se értesítettük, miközben a daganat napról napra egyre nőtt.

Furcsa egy kinövés volt: nem a beázásból indult ki, egy héttel ezelőtt pedig döbbenten láttam, hogy mind jobban hasonlít egy női hasra. A has pedig napról napra nőtt és gyarapodott. Tegnap aztán fülemet a dudor egészére tapasztottam: nem volt hűvös és szilárd, mint általában a falak, inkább valami nyüzsgő elevenség áradt belőle. Egy fejtől, lábaktól és kezektől független has volt, nem több: ma reggelre annyira megduzzadt, hogy csak nagy nehézségek árán préseltem át magam a közte és a szemközti fal közötti résen.

Házigazdámnak fogalma sincs, mi megy itt végbe, ő az egészben csak holmi rongálódást lát. Én viszont kezdem belátni, hogy a falban egy valódi has, egy női méh növekedik. Egy eleven méh, amely a körülötte lévő emberek és dolgok erejéből táplálkozik. Egy has, amely valamikor egy asszonyé volt, de meddő , maradt, és nem volt nyugovása, amíg megfelelő helyre nem talált, ahol kiteljesedhetett.

Ui. Ma este a szokásosnál korábban értem haza, nagyfokú nyugtalanság feszült bennem. Az óriásira nőtt asszonyi méh, amelyhez a reggel, távozáskor odapréselődtem, nem volt sehol: középütt csak egy rés tátongott, köröskörül pedig élettelenül fityegett a fal feltüremlett kérge. Házigazdám egy feszítővasat döfött a faldaganatba; a padlón vékonyan csordogáló rozsdás folyadék kígyózott, rajta elfeketedett, alaktalan sebkéreg. Meglehet, a bentlévő még idejében mentette magát, neszét véve, hogy számára a megszületés ismét csak letiltatott. Már nem is tűnt fel, hogy a háziuram mit sem vett észre és hogy egy pillanatig sem hinné el, ha azt mondanám, hogy életében egyszer, egy csütörtöki napon, gyilkos lett.

Glossza / Glossă

Ha óvakodsz, magadtól óvakodj. Ne fogyassz olyan italt, ami jót tesz neked. Csak azt kedveld, amit lefitymálsz. Ha nyár van, végy télikabátot. Ne álmodozz. Úgy menj a bálba, mintha kórházba. Oltsd el a cigarettád.

Ne törődj a másnappal, az továbbra is a tegnap. A fejedet üssed, hogy értse a segged. Szokj hozzá a nemléthez, veled együtt jön a világra, az is részed. Ne aludj. Ne ébredj föl. Amikor ébren vagy, fojtsd el magadban az emberré válás vágyát. Oltsd el a szivaradat, ha távozol. Panaszod csak arra legyen, ami könnyedség, a nehézségre soha. Oltsd el a cigarettát.

Jusson eszedbe, hogy tegnap már nyomod veszett. Gyorsabban oltsd el a szivaradat. Bocsásd meg a rosszat annak, aki jót tesz veled. Fogadd meg pásztornak azt, aki téged meglop. Nevess, ha vér bugyog ki a szádon. Töltsd ki távolléteddel a helyet, ahol várnak. Papálj tejecskét. Oltsd el a cigerettát. Légy magányos és idegen annak, aki társadul szegődne. Távolodj el az igazságtól és a hazugságtól is.

Hogy meg ne öljenek, mutasd, hogy kész vagy meghalni. Nyomd el a cigarettát. Ess kétségbe a reménytől. Szólj a fivérednek, hogy jön nekem ötszázzal.

Ne feledd, hogy minden a távollétedben történt. Szólj hát neki: legkésőbb holnaputánig várom a pénzzel. Bármikor eltűnhetsz tehát.

Rettegj a szerencsétől. Takard ki magadat, ha meztelen vagy. Takarózz be, ha kiteltél. Oltsd el a cigarettát. Ne érezd magad egésznek, amíg a bőrödben vagy. Ha eltűnsz, adj ki hibajegyzéket. Igyál sokat. Vagy ne vedelj.

Dohányozz. Vagy nyomd el a szivarat. Szoktasd magad a valódi igaztalansághoz.

Ha üvölteni támad kedved, tartsd vissza kiáltásodat, amíg meg nem édesedik, akár a méz. Tagadj meg mindent, amiről azt hiszed, hogy tudod. Tanulj meg nem tudni. Harcolj érette magad ellen. Tégy úgy, mintha örökké másvalaki lennél, és egy szép napon ez teljesülni fog. Oltsd ki a cigarettát.

Hogy soha ne uralkodj, szövetkezz a gyöngékkel. Délben mondd azt, hogy már bealkonyodott. Fizesd ki azokat, akik adósaid, hogy elhalasszák a törlesztést. Édesítsd meg a teát az epéddel. Húzd be a függönyöket. Oltsd el a cigarettát.

Most, hogy egymás közt maradtunk, ismerjük be, hogy tulajdonképpen nem ketten vagyunk. Én senki vagyok, te senki vagy, egyazon lények vagyunk. Gyerünk, gyerünk, imádkozzunk hittel. Térdelj le tehát, gyújts rá, kapcsold be a rádiót és kezdj imádkozni: „Hideg van, senki se vigyáz ránk, ezennel vége az adásnak.”

Nouăzeci, nr. 11. 1993. március