Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 23-24. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 23-24. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. január 23. vasárnap, 12:44

Balogh tárt kapuval és nyitott garázsajtóval várta. Andrea behajtott. Kezébe vette a neszesszert és kiszállt az Opelből. A férfi lehajtotta a garázs ajtaját is, s ház sarkán égő lámpa fényében összeölelkeztek. Bementek. Andrea minden helyiséget megnézett, mindent megcsodált. Balogh mindenhová követte. Szorosan mögötte ment, és hátulról markolta a melleit, ágyékát a csípőjéhez nyomta. A nő az egyik ajtót nem tudta kinyitni.


- Itt mi van?
- Ez a dolgozószobám.
- Miért van bezárva?
- Még a feleségemnek sem szabad ide belépnie!
- Én nem vagyok a feleséged, hadd kukkantsak be, kérlek, kérlek!
Balogh zsebébe nyúlt, elővett egy kulcsot, kinyitotta. Az asztalon, a polcokon iratok hevertek szanaszét.
- Te átlátod az egészet?
- Persze! Elég volt, menjünk tovább.
Bezárta az ajtót, s a kulcsot visszatette a nadrágzsebébe. Lejöttek a lépcsőn. Egy fotelban, koktélt iszogatva Andrea megjegyezte:
- Te aztán tudsz élni!
- Egyszer élünk, Katinkám!
- A szegények is.
- Rühellem a szegénységet.
- Voltál már szegény?
- Nem, hál’ istennek! Nem azt mondtad, hogy hiányoztam neked? – hajolt Andreához, és simogatta meg a combját id. Balogh.
Andrea az asztalra tette a poharát. Felállt.
- Kimegyek a fürdőszobába, addig vesd meg a hitvesi ágyat!
- Rohanok, drágaságom!
Felszaladt az emeletre. A lépcsőfordulóban visszanézett és színpadiasan csókot küldött Andrea felé. A nő bement a fürdőszobába, levetkőzött, megmosta a combjai közét. Felvett egy fürdőköpenyt, ruháit felnyalábolta, a szobában az egyik fotelba tette, alájuk dugta a neszesszert. Sóhajtott egyet, s elindult a lépcsőn felfelé. Balogh meztelenül feküdt a baldachinos ágyon. Nemi szerve élettelenül feküdt a hasán. Felnézett Andreára.
- Katinkám, milyen szép a hajad! Hajolj közelebb, hadd simogassam meg!
- Elfelejtetted, hogy nagyon érzékeny a fejbőröm mostanában?
- Vedd le azt a köpenyt és gyere! Tudod, hogy ez a feleségemé?
- És? Tényleg, ő hol van?
- Valami baj van a gyerekkel.
- Nem is tudtam, hogy gyereked is van! Fiú? Lány?
- Fiú, tizenhét éves.
- Baj van vele, és te…
- Nem hiszem, hogy komoly! Te komolyabb vagy, fontosabb! Egyébként odaküldtem egy rendőr ismerősömet. A legjobbat! Ha ő nem tud segíteni, akkor…
- Nagy a baj?
- Csak kérdezel! Nem te vagy a rendőr. Elveszett.
- Hogyhogy?
- Most már fejezzük be! Nem azért jöttél! Vedd már le azt a kurva köpenyt!
- Már megint kiabálsz! Sokat ittál? – Andrea megoldotta és lehúzta magáról a fürdőköpenyt. Balogh a péniszéhez nyúlt, igyekezett a meztelen női test látványával harcra késszé tenni.
- Fordulj meg, dőlj előre, húzd szét, dugd a pinádba az ujjad! – adott instrukciókat Andreának, de hiába tette meg a nő, kísérlete nem sikerült.
- Megint úgy beszélsz velem, mint egy kurvával! Hol marad a gyöngédség?
- Gyere, segíts!
Andrea lefeküdt mellé. Az arcát a párnára, aztán a paplanra nyomta.
- Jó szaga van a feleségednek!
Balogh felnyögött. A nő belemarkolt sűrű, fehér szálakat is tartalmazó ágyékszőrzetébe, aztán a péniszt ragadta meg. Szorította, rángatta. Bár tudta, hogy a férfi azt szereti, a szájával nem dolgozott. Balogh felkönyökölve nézte a munkát, és a kitűnő eredményt.
- Ügyes vagy! Hogy akarod?
A nő szó nélkül átvetette egyik lábát a férfi derekán, és beleült a meredező vesszőbe. Mozgott rajta. Balogh egyre gyorsabb tempóban emelgette Andrea fenekét, aki a pillantásából látta, hogy közeledik a vég, ezért felemelkedett, s félre hajlította a péniszt. Balogh szemei felakadtak, elbődült. Spermája a felesége paplanára spriccelt. Félájultan nyöszörgött és ismételgette a Katinka nevet, miközben Andrea lelépett az ágyról, felvette a köpenyt.
- Leszaladok, felhozom az italokat!
A nappaliban villanyt gyújtott, előhúzta a neszesszert, kivette belőle az altató, fehér poros üveget, s szórt a férfi poharába. Egy kevés fehér rumot még töltött rá. Felvitte a poharakat. Balogh csukott szemmel feküdt az ágyon. Andrea rászorította az ujjait a pohárra.
- Igyunk kettőnk sikerére! – koccantotta hozzá az övét.
A férfi följebb ügyeskedte magát az ágyon, és elégedett mosollyal fenékig kiitta az italt. A poharat átnyújtotta Andreának, aki a szőnyegre helyezte.
- Nagyon jól csináltad! – dicsérte Balogh. – Elálmosodtam tőle.
Andrea halványan elmosolyodott. Megvárta, amíg a férfi hangos horkolásba kezd, akkor odébb taszigálta Baloghot, spermáját a tenyerébe gyűjtötte, felemelte a lepedőt paplanostól, és az ágyra kente. A szőnyegre löttyintette maradék italát, a poharat egy papucs sarkával összetörte, fogta a másik poharat, majd lement. A fürdőszobában megmosta, megtörölte a kezét, a neszesszerből gumikesztyűt vett elő, felhúzta és elmosta poharat. Cigarettázni kiment a házból, a hamut szanaszét veregette ki a pázsiton, addig szívta, hogy a csikk elnyomás nélkül is elaludjon. Berakta a neszesszerbe. Újra felhúzta a kesztyűt, a hálószobában Balogh nadrágjából kivette a noteszt, megtalálta benne a keresett adatot, memorizálta, s visszatette a noteszt, kivette a dolgozószoba kulcsát is. Becsukta maga mögött az ajtót, felkapcsolta az asztali lámpát. Keresett egy papírt és egy tollat, leült az íróasztal előtti székre, gyorsan felírta a megtalált telefonszámot, aztán két órahosszáig az érdekesebbekről jegyzeteket készítve tanulmányozta az iratokat. Amikor végzett, mindent visszarakott a helyére, leoltotta a lámpát, bezárta az ajtót, visszatette a kulcsot. Baloghra rá se nézett. A hálószobában is sötétet csinált. Lement, összehajtogatta és a kesztyűkkel együtt a neszesszerbe tette a jegyzeteket. Felöltözött. A fürdőköpenyt ledobta a biedermeier kerevetre.
Többszöri kísérlet után fel tudta emelni a garázsajtót. Kiállt az Opellel. A kapukulcsért vissza kellett mennie az előszobába. Távozáskor nem csukta be a kovácsoltvas nagykaput.

                                                                  
                                                                24.

A csónakban Tamasi Angélával beszélgetett.
- No, milyen a kislány?
- Bűbájos! Szép és okos! Éppen az én Gergőmnek való. Megkerül a fiam, ugye, Bandikám?
- A jelek szerint igen, de ne kérdezzen többet, kedves Angéla!
A parton odaszólt Klárának.
- Mind a négyükkel beszélni akarok! Együtt.
Klára elfehéredett arccal bólintott. Bementek a sátorba.
- Üljenek le! – parancsolt rájuk az alezredes.
Még Angéla is leült. Tamasi némán járkált előttük. Megállt. Arany cigarettatárcát vett elő, ezüst öngyújtóval meggyújtotta a Pall Mallt. A füstöt a föld felé fújta. a négy tanár nézte a mozdulatait, szólni egyikük sem mert. Az alezredes tekintete Klárán állapodott meg.
- Miért hazudott nekem, Klárika? Másodszor is…
A tanárnő csak sokára szólalt meg.
- Miben hazudtam maga szerint?
- Ne játssza az ártatlant, a fiú mindent elmondott!
Szavára Tamás, András és Demeter arcából is kiszökött a vér. Klára az arcát a tenyerébe rejtve zokogni kezdett. Az alezredes türelemmel várt.
- Nem… Az ital miatt… Nem kellett volna…
- Azt mondja, részeg volt, amikor a hullát azonosították?
Klára abbahagyta a sírást. A félelmet felváltotta a logikus agyműködés. A férfiakon is látszott a hatalmas megkönnyebbülés.
- Kicsit másnapos voltam, de igaza van: nem lehet az italra fogni. Felismertem azt az embert, de azt hitt… Szóval… Éjszaka Andrea ugyanezzel a férfival jött ide, és vele is ment el. Nem akartam gyanúba keverni a barátnőmet, ezért mondtam Tamásnak is, meg a két kollégának is, hogy ne beszéljünk erről.
- Így volt? – fordult az alezredes a három férfihoz.
- Így.
– Tudják, szép dolog a szolidaritás, de itt meghalt egy ember! Magukban is felötlött, hogy talán nem baleset volt, s már gyanúsítottjuk is akadt. Mondjanak el mindent, amit Andreáról tudnak!
A férfiak Klárára néztek. Ő elmondta mindazt, amit tegnap nekik. Az alezredes a noteszba jegyezte szavait. Amikor Klára befejezte, papírlapokat és ceruzát kért.
- Írják le, hogy néz ki!
Kiváló rajzoló lévén az információkból megrajzolt egy portrét, a kisebb igazítások megtétele után mindenki döbbenten nézett a semmiből megszülető Andreára, és félelemmel vegyes tisztelettel Tamasira. Az alezredes megköszönte a dicséreteket, s ismét Klárához fordult.
- Azt mondta, hogy Andrea stoppolni készült. Nem tudja, van kocsija?
- Csak busszal láttam közlekedni.
- Jogosítványa?
- Nem tudok róla. Miért kérdezi?
- Csak úgy eszembe jutott, nem fontos. Van még valami, amit ezzel az üggyel kapcsolatban el akarnak mondani? Láttam, az előbb igen idegesek voltak.
- Velünk nem fordult még elő ilyen.
- Felnőtt emberek.
- Jó, más miatt voltunk idegesek, de annak, becsületszavamra, semmi köze ehhez.
- Sejtettem. Akkor végeztünk. Sötét van már, nem nézem meg a haláleset helyszínét.
Kiment a sátorból. Angéla követte. Tamasi a sofőrt hívta hangosan.
- Itt vagyok a parton! – hallatszott a válasz.
Mentek a hang irányába. A sofőr elkérte az egyik fiú botját, horgászott.
- Nem eszik meg a szúnyogok, Gábor?
- Próbálkoznak, nagyon próbálkoznak.
- Kapás?
- A fenét!
- Adja vissza a felszerelést, aztán indulunk.
- Hova?
- Haza.
- Hát nem itt alszunk? – csodálkozott Angéla.
- Maga maradhat, de én megyek. Gergő, ha él, nincs itt.
- Ha él?
- Egyre jobban az a meggyőződésem, hogy nem halt meg, de ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki.
- Megyek magával, Bandi. Hozom a szatyromat.
- Kérje meg valamelyik tanárt, hogy vigyen át bennünket!
András evezett át velük.
A fehér Mercedes falta a kilométereket.
- Tehát maga szerint él Gergő. Jó hír, különösen egy anyának. Maga nős?
- Voltam.
Mivel többet nem mondott, Angéla nem is firtatta.
- Bandikám, miért mondta Klárának, hogy sejti, miért voltak idegesek.
- Nem találta ki?
Angéla nemet intett a fejével. Megérezte, hogy a férfi nézi őt, odafordította az arcát. Tamasi furcsán mosolygott. Angéla arcára pirosság szökött.
- Úgy érti, hogy… A szemérmetlen…
- Ne ítélje el őket! Fiatalok, és ők is csak egyszer élnek. És hát ittak is. Nem éhes, Angéla?
- Nem! – Aztán zavarba jött, elszégyellte magát. – Mit is beszélek? Tegnap délután négy óra óta egy falatot sem ettem, de hol lehet itt…
- Hat kilométerre van egy éjjel-nappal működő szórakozóhely. A tulaj a volt sógorom. Megnézzük?
- Megnézhetjük. Géza már biztosan alszik. Honnan ismeri őt?
- Emlékszik, a régi rendszerben a rendőrség pártunk és kormányunk szervezete volt, ő meg mint párttitkár, ugye…
- Barátok?
- Nem mondhatnám. Tiszteljük egymást, de… Amikor délután felhívott, és a segítségemet kérte, inkább maga miatt vállaltam el.
- Kedves magától.
Letértek.
A tulajdonos nem volt bent, de az alkalmazottak is ismerősként köszöntötték Tamasit, és teljesítették a kívánságát. Az alezredes rendelt két vodkát is.
- Le akar itatni?
- Más nyulára, bocsánat, kecses őzgidájára nem lövök.
- De már célzott az imént.
Ettek, beszélgettek. A kávénál Angéla elkérte a rajzot. Sokáig nézte.
- Nem mernék megesküdni rá, de mintha ezt az arcot láttam volna a szigetre menet egy kocsiban.
Tamasi szagot fogott.
- Próbáljon meg emlékezni, milyen volt a kocsi, milyen ruhát viselt a nő, ült-e mellette valaki!
Angéla a képre összpontosította a figyelmét.
- Azt hiszem… igen, élénk, rikító vörös volt. Ebben biztos vagyok, mert róla jutott eszembe, hogy a héten én is meg akarom… – elkapta a férfi hajára vetett pillantását. – De ez magát nem érdekli, s ha igen, semmi köze hozzá!
Tamasi nevetett.  
- Tovább, tovább!
- Nem, nem volt mellette senki. Amennyire a márkákat ismerem, Opel volt. A szín, úgy rémlik, hogy sötét volt, egészen sötét.
- Az a fekete, ha jól emlékszem tanulmányaimra.
Most Angéla nevetett.
Tamasi fizetett, csókoltatta az exsógort, és folytatták útjukat. A Balogh-ház előtt megállt a fehér Mercedes. Utasai kiszálltak. Az alezredes éppen kezet akart csókolni, amikor Angéla felkiáltott.
- Úristen! Tárva-nyitva minden! Maradjon, Bandi! Félek bemenni.
Az alezredes elküldte a kocsit. Előresietett. Angelika mögé bújva követte.
 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 452 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs