Látod, egy egyszerű takarító lány bölcsessége többet visz (még ha dobol is unalmában). Véleményem szerint a gondolkodásról alkotott, és a gondolkodók által kifejezett gondolatok miben lévőségét át lehetne alakítani. Le merem fogadni, hogy nagy filozófusaink által kimondott egyszerű, de nem is új dolgok, ugyanígy fogalmazódtak meg a korok hétköznapi sejtjeiben is.

 Csak a filozófus annyira szellemi, hogy ezt megformálja. De mindenki tudja. Azt sem igen hiszem, hogy Kant, akit igen nagyra becsülök a tiszta gondolatokért tett magasrendű erőfeszítése miatt, vagy Marx, ki bírt volna egyetlen tiszta gondolatsort mondani magából, ha nem lett volna meg a korszellem kifejezett igénye erre, ami ott lógott a hétköznapok várakozó levegőjében, ott ködlött a tavak feletti párában, nedves macskakövön csoszogó fáradt emberek sóhajaiban. Abban a milliónyi nem kimondott szóban.

(amilyen viszonyt húztak a fizikusok az anyag számunkra létező, és az univerzumot szövetét tároló kifinomult alkotottság között, ugyanez a nyomás van a létező nyelvi kifejeződés és a kifejeződni igyekvő valós gondolati forma között, ennek ködpárája, lecsapódása egy Hegel, egy Friedel, ebben a formában, minden bizonnyal létező gondolat iránti szerelem testesül meg mindannyiunkban, amiként igyekezzük megformálni, ez a szerelem mutat a kimondhatatlan felé, amihez való viszonyunk, kifejezhetetlen, de úgy tűnik alfánk, ómegánk)

De egyébként kedvesen mosolygok rajtad te lány,  egyszerűségből fakadó mély értésed révén, női filozófusnak nevezlek el, annak a mezítlábas fajtának, akinek a lámpa léte a lakásban ugyanoly öröm, sőt annál sokkal nagyobb, mint amit a másik egyáltalán talán egész élete során érzékelni képes volt.
 

Megjegyzem múzsám, jóasszony, az ilyen gondolatokkal, mint mi, hason bökik Kajafást : )