Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 21-22. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 21-22. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. január 20. csütörtök, 22:57

- A te Katinkád!
- Te vagy az, drágaságom? Miért hívsz?
- Nem találtad ki? Hiányzol! Rettenetesen egyedül érzem magam! Magányosnak, akinek nincs senkije.

- Nem azt mondtad, hogy elutazol?

- Mondtam, mondtam! Miért kell azt komolyan venni? Hiányoztál! Mit csináltál azóta? Csak nem egy másik nővel…
- Nem, nem! A sok üzlet, a sok perpatvar, most meg még közbejött ez a…
- Miért hallgattál el? Mi jött közbe? A feleséged rájött?
- A fenét!
- Akkor mi a baj, mert hogy baj van, hallom a hangodon.
- Nem telefontéma!
- Miért kiabálsz velem?
- Nem kiabálok!
Andrea pici szünet után más hangon folytatta.
- Azt mondtad, nem telefontéma, én meg azt, hogy hiányzol. Mi a megoldás?
- Csörög a másik telefon. Öt perc múlva visszahívlak. Puszillak!
- Én többre vágyok!
Hallotta, hogy a öntelten férfi felnevet. Hideg arccal ő is letette a kagylót. Az órájára pillantott. Az asztalon álló porcelán edénykéből kivett egy cigarettát, rágyújtott. Járkált a szobában. Megállt a pamlag mellett, hallgatta Gergő szuszogását, megcirógatta az arcát. Csörögni kezdett a telefon. Odalépett, kivárt tíz másodpercet, s felvette.
- Te vagy, drágaságom?
- Én, kedves! Mire jutottál?
- Miben?
- Az előbb nem hallottam a másik telefon csörgését.
- Azt szeretem benned, hogy okos vagy…
- Csak azt?
- Azt is! Így megfelel?
- Jössz? Menjek?
- Angéla vidéken van, csak holnap jön haza.
- Valami kiküldetés?
- Olyasmi. Találkozzunk a szokott helyen, a mi kis kuckónkban!
- Azt mondod, a nejed nincs itthon. A lakásotokban szeretném csinálni! Még sose szerelmeskedtünk nálatok. Már a gondolatára is felizgultam!
- De…
- Csak egyszer!
- Most hol vagy?
- A város másik végén.
- Idetalálsz?
- Igen! Jaj, de jó! Röpülök! Puszi, puszi, puszi!
Letette. Elnyomta a cigarettát a hamutartóba. Megigazította a takarót Gergőn. Kihúzta a telefonzsinórt, a készüléket ismét eldugta. Bezárta a szekrényt, a kulcsocskát a zsebébe tette. A másik szekrényből parókát vett elő, s a fürdőszobai tükör előtt a fejére igazította. Hóna alá kapta a neszesszert. Leoltotta a villanyokat, kívülről bezárta a lakást. Kinyitotta nagykaput, kiállt az Opellel. Miután behajtotta a kapuszárnyakat, beült az autóba és elindult.
A lámpák fénye megcsillant a szőke parókán.

                                                               22.

- Tanárnő, mutassa meg azt a fiút, aki bejelentette Gergő eltűnését! – szólt a csónakban álló Tamasi alezredes Klárához.
Klára homlokára emelte a tenyerét, körülnézett. Felemelkedett az ülésről.
- Az ott – mutatta –, Jutka mellett, aki valamit felvett a kövek közül. Piros pólóban van.
- Kinek a fia? – kérdezte Baloghné.
- A naplóba az Ádám Elemér nevet írtam be, de még soha nem találkoztam vele. Tudod, a szülői értekezletre…
- És a kislány?
- Harangi Jutka. Szerelmes Gergőbe. Az ikertestvére, Barna is itt van, éppen most fut hozzájuk.
Az alezredes nézte a gyerekeket.
- Az a Barna hírnök lehet. Látja, miután mondott nekik valamit, mindhárman felénk pillantottak, s most szaladni kezdenek.
- Miért?
- Hamarosan megtudjuk – mondta az alezredes, és kisegítette a két nőt a csónakból.
Tamás kihúzta a partra a járművet.
- Összehívom a gyerekeket!
- Nem, nem! Egyenként, legalábbis sátranként akarok velük beszélni.
- De – próbált ellenkezni Klára, ám Tamasi pillantására elhallgatott. Arcán megrándult egy idegszál, beleharapott a szájába.
Az alezredes figyelmét ez sem kerülte el.
- Kedves Klárika – kezdte békítő hangon –, a negyven év a szakmában sok mindenre megtanított. Például, hogy sokkal nyíltabbak, őszintébbek az emberek, ha kettesben vagy kisebb társaságban vannak.
- Akkor a sátraikba küldöm őket.
- Jól van, ezt megteheti, mi addig megnézzük Gergő sátrát. Ugye, az utolsó?
A már megindult Klára a karjával jelzett igent. Az alezredes kedvtelve nézte az alakját. Angéla mosolygott. Tamás arca feszült maradt. Hallották, ahogy Klára parancsát néhány fiú ordítva visszhangozza, látták, hogy a tanárnő bemegy egy-két sátorba, s hogy az egyikben kicsivel tovább marad. Közben odaértek a bokor mögötti magányos sátorhoz. Az alezredes lehajolt, és egyedül mászott be. Ő is kipakolt és visszarakott mindent, ő is megtalálta a pénztárcát és könyvet, amiket kinyújtott Gergő édesanyjának.
- Gyakorlatilag semmi pénzt nem költött! Igaz, mit vehetett volna ez alatt a rövid idő alatt! Ez volt a kedvenc könyve! – Könnyek buggyantak ki Angéla szemeiből. – Ide is elhozta!
Tamasi is észrevette a gumimatracon a foltot, ő is rájött, hogy mi az, észrevette a bicskával kaparás nyomait. Gondterhelt arcot vágott.  Kieresztette a levegőt a matracból, összetekerte a gumit, s Tamásra bízta. Kimászott, felállt. Megkérte Klárát, hogy később két gyerekkel vitesse a csónakba Gergő hátizsákját és utazótáskáját. „A sátor még maradhat” – szólt, mire Angéla idegesen, a kezeit tördelve kérdezte meg:
- Bandikám, mit jelent ez? Mit állapított meg?
- Beszélnem kell a gyerekekkel, mielőtt besötétedik.
- Miért nem beszél egyenesen?
- Angéla, ismer! Tudja, hogy ha biztosat tudok, akkor maga lesz az első…
- Igaza van! – Angéla az osztályfőnökhöz fordult. – Szeretném megismerni azt a kislányt, aki Gergőt szereti.
Klára az alezredesre nézett. Az bólintott.
- Idehívom, Angéla!
- Mielőtt azt tenné, mutassa meg Ádám Jancsi sátrát!
Klára remegő kézzel megmutatta. Tamasi elkérte Angélától a könyvet, bedugta a nadrágszíja alá, begombolta a kabátját, és bement Jancsi és Robi sátrába. Köszönt, a fiúk visszaköszöntek. Letérdelt. Bemutatkozott.
- Melyikőtök Ádám Jancsi?
- Én.
- Meséld el nekem, hogyan vetted észre Gergő eltűnését, és mi történt azután!
Jancsi tömör és értelmes beszámolót adott.
- Tamás bácsi csónakkal áthozott, és bejöttem a sátorba. Ide – fejezte be.
- Szerinted mi történt?
- Belefulladhatott a vízbe.
- Komolyan azt gondolod?
- Mi más lehet?
Az alezredes Jancsira nézett, közben kivette és a fiú elé tette a könyvet.
- Olvastad?
- Igen. Tetszett. De miért kérdezi?
- Gergő utazótáskájának a tetején találtam.
- De hisz… – A következő pillanatban Jancsi arca bíborvörös lett.
- Mit akartál mondani?
Jancsi segítségkérőn nézett Robira, aki jelezte, hogy az egészből semmit nem ért.
- Azt akartad mondani, hogy amikor te átkutattad a táskát, a könyv legalul volt. Igaz?
Jancsi bólintott. Rettenetesen szégyellte magát, hogy bedőlt egy ilyen olcsó trükknek.
- Miért kutattál Gergő holmijában, ha azt hiszed, vízbe fulladt. Lopni akartál?
A fiú szeme a megsértett önérzet dühében lángolt. Vissza akart vágni a rendőrnek, de Tamasi hunyorogva mosolygó arca lecsillapította haragját.
- Ne haragudj, ez is egy trükk volt. – Az alezredes figyelmeztetőn hozzátette. – Van még több is a tarsolyomban!
- Értem.
- Tudom, hogy érted, hiszen okos, logikusan gondolkodó fiatalember vagy! Mire jutottál a nyomozásban? A miértre nem kérdezek rá, biztosan megvan az okotok – Robira pillantott – arra, hogy detektívesdit játsszatok. Nos? Beszélj, fiam!
Jancsi elmondta az eddigi eredményeket, megmutatta a „bizonyítékokat”.
- Igen, láttam a bicskád nyomát a matracon.
- Nem az enyém volt, hanem Gergőé!
- Helyes! Fő a pontosság. Ezeket beviszem a laborba, hátha kisül belőlük valami.
Robi elnevette magát. A másik kettő ránézett.
- A kisül szó… – nem tudta visszatartani a röhögést.
Tamasi és Jancsi is elkezdett nevetni.
- Gergő édesanyjának egyelőre ne beszéljetek!
Megígérték. Jancsin látszott, hogy mondani akar valamit. Az alezredes felvonta a szemöldökét.
- Nem segíthetnék én is a nyomozásban?
Tamasi mosolygott.
- Vártam ezt a kérdést. Egy nyugalmazott nyomozótiszt és egy kisfiú oldotta meg a rejtélyes ügyet! A kisfiút csak a hatás kedvéért mondtam, azt szeretik az újságolvasók.
- És a tévénézők! – szólt bele Robi. – A Piedone- meg az Ötvös Csöpi-filmekben mindig van egy kisgyerek.
- Komolyra fordítva a szót, te ügyes, jó szemű és okos fiú vagy, bár a bűnözők lennének ilyenek, de ez a munka veszélyes is lehet!
- Nem ijedek meg egy nőtől!
- Honnan vagy benne biztos, hogy egy nő áll a háttérben?
- A szimatom!
Tamasi hangosan nevetett.
- Nem ismered még a nőket! Olykor veszélyesebbek száz férfinál. Egyébként meg, még csak két napja vagytok a szigeten. El akarsz menni innen?
- Ha kell, igen!
- Egyelőre nem kell! Tudod mit, adok egy névjegykártyát, és felírom a noteszembe a neved, a címed, és ha van telefonotok, annak a számát is. Ha szükség van segítségre, szólok neked, és te is bármikor megkereshetsz. Áll az alku?
- Áll!
- Kezet rá!
- És én? Én kimaradok?
Az alezredes szeme Jancsitól kért feleletet. Megkapta.
- Egye fene! Lépj be te is!
Kezet fogott mind a két fiúval.
- Köztünk maradjon!
- Még ha kínoznának, akkor se beszélnénk, ugye, Jancsi?
- Kollégák – szólt az alezredes, jelezvén, hogy ő is látta Bujtor Istvánt –, egyre valószínűbb, hogy a barátotok életben van!
Jancsi és Robi elismerően füttyentett.
Tamasi távozott. Arcán a mosolyt felváltotta a töprengő komorság. A többi sátorba nem ment be. Klára és Angéla kérdéseire kitérő válaszokat adott.
Két fiú berakta Gergő cuccát, Tamás átadta az alezredesnek a matracot, kihúzta a vízre a csónakot és az evezőkért nyúlt. Beültek. Visszaeveztek a másik szigetre. Erősen esteledett.
 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 940 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs